Joomla Software solutions Template

A kiadós zivatar sem tántoríthatta el azt a több száz embert, akik kíváncsiak voltak a rock nagy öregjeinek fellépésére. A zenekart kezdeti éveitől napjainkig végigkísérő középkorú rajongók, és a klasszikus magyar rockzenét kedvelő huszonévesek egyaránt élvezettel hallgatták a Korál zenekar nagyszabású koncertjét a Második Első Fesztiválon. A fellépés után Balázs Fecó, a Korál dalszerző énekes-zongoristája adott interjút lapunknak.

Idén ünneplitek a Korál megalapításának 30. évfordulóját. Milyen utat járt be a zenekar a kezdetektől napjainkig?
Időközben rengeteget változott a zene. Én szerencsés embernek mondhatom magam, mert negyedikes gimnazistaként estem bele a könnyű műfajba 1967-ben, amikor jött egy újfajta hullám, amely merőben átalakította az ifjúságot. Akkor még nem tudtuk, hogy mi ez, csak repített valami felé. Ma már tisztában vagyunk vele, hogy mi ez, de akkor még nem volt nyilvánvaló. A mi korosztályunknak meg kellett tanulnia zenélni. Különböző korszakok jöttek, számomra a legjelentősebb az 1970-es évek voltak, amikor egy egészen más zenei világ kezdett el kibontakozni. A hippi korszakban olyan slágerzenét játszó együttesek jelentek meg, mint például a Beatles, a Rolling Stones, itt nálunk pedig az Illés, a Metro, és az Omega. Különböző hard rock formációk, kemény zenét játszó együttesek alakultak, amelyek mind öltözékében, mind szókimondásában, szövegeiben, egy mindenben átalakult a zenei palettát hoztak létre. Progresszívebb, keményebb, a politikába beleszóló, bíráló, szövegcentrikus zenei korszak kezdődött. Jeles képviselői voltak Jimi Hendrixtől kezdve a Deep Purple, a Cream, a Led Zeppelin és sorolhatnám ezeket a korszakalkotó és útmutató zenekarokat. Amikor a Neotonnal 1970-ben egy turnéről tértünk haza, lehetőségünk volt megnézni a Black Sabbath koncertjét Amsterdamban, és ez olyan hatással volt ránk, hogy már a repülőtéren elhatároztuk Som Lajossal, hogy kiszállunk a Neotonból, és megalapítunk egy kemény zenét játszó formációt saját dalokkal és saját szövegekkel, azt a supergroup-ot, amely 1972-ben Taurus néven elindult. A Neotonban csak zongoráztam, a Taurus volt az első, amelyben elkezdtem énekelni és saját dalokat írni. Hála Istennek, nemcsak a 70-es évek korosztálya, hanem az ő gyerekeik is felfedezték, hogy ezek a dalok 30-40 év távlatában is szólnak valamiről. Napjainkban a zene – tisztelet a kivételnek – egyre inkább háttérzene lett, a zenészek nem ebben látják feltétlenül az érvényesülésüket, nem találnak példaképeket, ezáltal másodlagosan a bulvárvilág révén szereznek népszerűséget, és a külsőségek válnak számukra meghatározóvá. A korosztályom zenészeit még a mai napig is állandóan hívják fellépésekre, úgy érzem, még mindig tudunk újat mondani.
Legutóbbi lemezetek 2006-ban jelent meg, azonban előtte 10 évig nem hallottunk felőletek. Mi történt ez idő alatt?
Amikor mi leálltunk a zenéléssel, változott a világ. A zenei ízlésekkel nem szerettünk volna szembeszállni. Okos ember nem megy széllel szemben. Nekem szerencsém volt, mert egy gitárosnak vagy egy dobosnak nincs annyi mozgástere, mint egy zongoristának, akinek két kezében van egy egész zenekar. Ezen időszak alatt készítettem több szólólemezt, és rátaláltam egy gyönyörű, romos kápolnára Sitkén, ahol azóta is minden évben óriási fesztivált rendezünk, tehát volt mit csinálnunk. A zenekar tagjai közül mindenki megtalálta a helyét a zenében, és amikor úgy éreztük, hogy ismét van mondanivalónk, akkor összejöttünk, dolgoztunk és dolgozunk mind a mai napig.
Az érdi koncerten igen széles korosztály vett részt, tinédzserek és szüleik, nagyszüleik egyaránt. A rajongóitok korbeli összetétele ennyire megváltozott volna?
Persze, abszolút! A zene szintetizálja a korosztályokat is. Többgenerációs dalaink vannak, soha nem próbáltunk csupán egy bizonyos réteget megcélozni, mert az hamis lenne részünkről. Egyszerűen csináljuk a dolgunkat, és ha képesek vagyunk ennyire széles rétegre hatással lenni, akkor már van miért folytatnunk a zenélést. Koncertjeinken idősebb és fiatalabb korosztályok egyaránt képviseltetik magukat, tehát 70 felettiek és tizenévesek is. A titok a dalok erejében rejlik, hiszen hitelesek, kortalanok és szólnak valamiről. -scs-