Magazin
Az Akvárium általában tudja, mitől döglik a légy. És ha egy buli egyszer jól sikerül, minek változtatni a biztos recepten?! – teszik fel a szervezők a – valljuk be: nagyon is jogos – kérdést. Mi pedig nem ellenkezünk, inkább örülünk, hogy úgy döntöttek, ismét visszarepítenek minket a popzene aranykorába. Hiszen a korszak zenéjének ikonikus slágerei tulajdonképpen nem gőzerővel kúsznak vissza a legnagyobb bulik tracklistjére: egyszerűen sosem tűntek el onnan, soha nem mentek ki a divatból. Olykor talán viccelődünk velük, de titokban mindannyiunk kedvenc Spofity-playslistjén megbújik legalább 1-2 klasszikus a ’90-es évekből.
Ismersz bárkit, akinek ha azt mondod : „Tell me why„, nem vágja rá azonnal, hogy: „Ain’t nothin’ but a heartache” (még akkor is, ha néhány barátunkról kiderülhet, hogy a Brooklyn 99-os verziót még az eredeti Backstreet Boys slágernél is többször hallották)? Na és olyat, aki az „Oh baby, baby„-t nem „How was I supposed to know?„-val fejezi be? Na ugye…
A legtöbb valamirevaló szakítás során éppúgy felcsendül a Without you, mint ahogy megszólal a házibulikban is éjfél után, és valljuk be, valószínűleg sokan álmodoztunk úgy az igaz szerelemről (néhányan megboldogult, 90-es évekbeli fiatalkorukban, míg mások talán épp a múlt héten), hogy közben a Sixpence None The Richer örökzöld slágere szólt a fejünkben.
A ’90-es évek zenéi egyszerűen a legtöbbünk számára jelentenek valamit: emlékeket, generációk közötti kapcsolódási pontot, vagy pusztán önfeledt szórakozást. Backstreet Boys, Britney Spears, Mariah Carey, Lou Bega (és a „Little bit of Mambo” – tegye fel a kezét, akit bosszantott, hogy az Ő neve pont kimaradt a mini-utónévkönyvre hajazó dalszövegből): csak néhány név a 90-es évek legmenőbb előadói közül, akiknek a korszak legcoolabb zenéit köszönhetjük… Olyan számokat, amikkel kapcsolatban a szervezők azt ígérik, biztosan felcsendülnek majd március 30-án az Akváriumban.