Magazin
Mi kell egy jó előadáshoz? Szenvedély? Dráma? Cselekmény? Vagy meggyőző színészek és jó rendezés? A válasz mind és egyik sem. Az igazán jó előadásról katartikus élménnyel távozunk és valajmeilyen formában sosem leszünk olyanok, mint előtte. A jó előadás valamit beindít, az agyban, a lélekben és a tudat alattiban. Valami ilyesmit várunk az ifjú színészeinktől és rendezőinktől az SZFE- s előadásokon. Lássuk, mivel tesznek kísérletet:
Az ellenállás halott, de a hős tovább él. A hős halott, az ellenállás feléled. A hős feléled…
Egy fiktív időben egy fiktív szuperhatalom megpróbálja átvenni az irányítást a szabad művészet fölött, azonban egy kis csoport ellenáll a nyomásnak, Mithridatésszal az élen, töretlen erővel küzdve az önálló alkotásért. A racine-i szereplők új töltetet kapnak, kiemelkedve a történelmi közegből, átkerülve ebbe a – szigorúan fiktív – környezetbe. A Nimphea Club pankrátoraiként küzdenek a szabadságért, az alkotásért, a szórakoztatásért… azonban mikor Mithridatész halálának híre megy, a küzdelem hirtelen másról kezd szólni. Titkok és hazugságok kerülnek napvilágra, vallomások szabadulnak fel, szövetségek köttetnek, konfliktusok robbannak ki. Mígnem a hős feléled hamvaiból. Vagy Mithridatész örökre halott?- Ezzel a bemutatkozással hirdetik az eseményt.
Jean Racine, Mithridates c. drámája és Molnár Imre fordítása nyomán a szövegkönyvet írta: Ferenczy-Nagy Boglárka
Rendezte: Juhász Tibor
Osztályvezető tanárok: Horváth Csaba és Rába Roland
Szereplők:
Mithridatész: Regős Simon
Monime: Tarjányi Liza
Xipharesz: Bari István
Pharnasz: Ionescu Raul
Phoedime: Hevesi Fanni
Arbat: Bangó Ernest
Rizi: Gálhidy Gizella
Gizi: Lehel Vilmos
Alkotók:
Író-dramaturg: Ferenczy-Nagy Boglárka
Zeneszerző: Sándor Zsigmond
Látványtervező: Bánhidi-Rózsa Bence
Fénytervező: Hivessy Menyhért
Grafikus: Hegyessy Bercel
Rendezőasszisztens: Birkenstock Rebeka
Rendező: Juhász Tibor
Külön köszönet: Veress Kamen, Fábián Ferenc, Macsuka Patrik
Plakát: Hegyessy Bercel, Hivessy Menyhért
Színház-és Filmművészeti Egyetem hallgatói elénk tártak egy fiktív világot, egy nagyon távoli képet, vagy még sem? Talán a darab burkoltan mai problémákra világít rá? Szenvedésünk történetét most éljük meg velük a színpadon? Kiderül az előadás után