Magyar Állami Népi Együttes Tánckánonja a pécsi Kodály Központban

A Magyar Állami Népi Együttes Tánckánon címmel egy képzeletbeli közösség életét fogja feleleveníteni előadásán a pécsi Kodály Központ színpadán.

Magyar Állami Népi Együttes – Tánckánon – Hommage à Kodály Zoltán előadásának alapjául Kodály életműve szolgál, ahogyan azt a neve is elárulja.

Egy képzeletbeli közösség életének apró mozzanataiból bontakozik ki a történet, melynek zenei keretét Kodály Zoltán (és kortársa, Bartók Béla) kompozíciói, illetve a zeneszerző által gyűjtött népdalok alkotják. A jelenetek során emberi kapcsolatok kialakulását, azok elvesztését, örömöket és bánatokat, valamint a mindennapok és ünnepek rituáléit követhetjük nyomon. – olvasható az esemény hivatalos beharangozójában.

gazdagon illusztrált, lírai kötődésű képek, a színpadon felelevenedő karakterek, valamint a tér és az idősíkok változásai által juttatnak el a Magyar Állami Népiegyüttes táncosai a történet végkifejletéhez. A Tánckánonban népszerű Kodály-művek csendülnek majd fel, mint a Háry János, a Hét zongoradarab (Op. 11), a Kilenc zongoradarab (Op. 3) vagy az Esti dal.

Az előadás során kivetített képek a Néprajzi Múzeum fotótárának gyűjteményéből származnak, melyeket Csorba Judit Dorottya válogatott, kifejezetten az előadásra hangolva.

Az 1950-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes alapításának egyetlen célja volt: felkutassa és megőrizze a magyar nép dal-, tánc- és zenekincseit, valamint tovább fejlessze mindezeket. Korábban sokszor csak dilettáns módon mutatták be a magyar népművészetet, ezáltal a lényegét elveszítve, melyek a néplélek kifejező ereje és az ősi dallamok voltak. Így hibás értelmezése alakult ki olyan fogalmaknak, mint a “csikós”, “gulyás”, és “puszta”, távol a valóságos népművészettől.

A külföldi köztudatban is e hamis romantika képe élt tovább, ahelyett, hogy az igazi magyar népművészetet mutatta volna be. Ugyanakkor itthon is elhomályosult a nép valódi művészete, a városokban és a szórakozóhelyeken bemutatott “népi művészet” nem sokban különbözött attól, amit más országokban nyújtottak “magyar zene, néptánc” címszó alatt. A 20. század elején azonban új lendület érkezett, a folklór iránti érdeklődés egyre inkább nőtt Európában, így ez a felfedezési láz és fellendülés megkövetelte egy hivatásos együttes létrehozását, ami képviselhetné ezt a gazdag örökséget: ennek eredményeképpen, és e céllal alakult meg 1950-ben a Magyar Állami Népi Együttes.

Az együttes tagjait az 1200 énekes és táncos közül választották ki, így hozva létre a három művészeti csoportot: ének, zene és tánc, és az akkori vezetők Csenki Imre, Gulyás László és Rábai Miklós voltak. Az Együttes első önálló bemutatóját a Városi Színházban tartotta, későbbi otthonává vált az Erkel Színház. Ez az együttes nemcsak hogy felülmúlta a korábbi kísérleteket, de valódi hivatást érzett az igazi magyar népművészet képviseletében, és elkötelezte magát annak továbbörökítésében és fejlesztésében.

Címlapkép: Culture.hu