Az Amazon Prime elindította a klasszikus Fallout szerepjáték sorozatadaptációját, a poszt-apokaliptikus alternatív történelemi világban játszódó játék méltó adaptációt kapott. Szerkesztői élménybeszámoló következik, spoileresen az első részből, teljesen szubjektíven egy rajongó boomer tollából.
Beharangozás és hype
Nem régiben felreppent a hír, hogy a nagy sikerű és elég régóta futó franchise a Fallout, élőszereplős sorozatot kap, személy szerint engem is megvett kilóra. Nagyon szépneknek, túl jónak tűntek a sajtó anyagok, ment is a hype, szociálmédia minden platformján, külföldön, és belföldön mindenki rá is függött az összes szösszenetnyi információra. Valahol tartottam is tőle, hogy mire számíthatok, főleg hogy a gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt a sorozat első két epizódja, bár személy szerint egy régi informatikai újság mellékleteként kapott Tactic’s-al találkoztam először.
A Fallout játékélmény magába szippantott, és később derült ki, hogy egyáltalán senki nem szereti, és még csak a kánon részeként sem kezelhető játék, sok mindenben szembe megy az eredetivel, így be is szereztem az első két részt.
Pont ezért fenntartásokkal vártam a megjelenést, vegyes érzelmekkel vártam a mai napot, hogy végre megtapasztalhassam az élményt.
Debütálás – rajongói szemmel játékélmény vagy sorozat?
A pilot epizód idili amerikai környezetben indul, akármelyik rockability korszakot feldolgozó produkció nyitánya is lehetne, de már itt megjelennek utalások a Falloutra. Mr Handy beköszön, aki nem tudja mit kell figyelni, talán el is engedi, hogy mi volt ez. A film kezdetén már megjelenik a Vault tech színe, a híradó ami az atomkatasztrófát hirdeti. Ez volt számomra az első fájó pont, hogy nem hangzott el az ikonikus mondat, amitől mind a mai napig kiráz a hideg – War. War is never changed. (Háború. A háború sosem változik). Jönnek a gombafelhők, indul a történet.
Itt két szálon fut a történet, megismerhetjük először a MENEDÉK működést, és belső rendszerét. A játékélmény visszaköszönhetne itt is, de ez egy nehéz dió lehetet a készítőknek, hiszen a játékok nem igazán térnek ki pontosan a belső rendszerekre, és úgy igazából a Fallout 76 -ban barangolhattunk csak bent, normális körülmények között.
A technológia szint jól átjön, ügyesen oldották meg a nehéz feladatot a készítők. Az egyenruhák jól lettek kivitelezve, de itt is szembejött egy apró hiba – a ruházatokon és a menedékszámozások ugyanis 3 számjegyűek, a 0 igenis itt sokat jelentett volna a 33 elött.
Az meg, hogy közvetlen átjárás van a menedékek között teljesen idegen volt számomra – és szerintem mindenki számára, aki akár csak valamilyen szinten ismeri a Pusztulatot, vagy a Menedékeket, vagy akár csak a játékot. A fosztogatók megjelenésére sem így számítottam, de a kivitelezés szerintem megér egy piros pontot.
A másik szálon beköszönt az acél testvériség, ami szerintem egész jól sikerült, de mintsem hogy nekem a Fallout játékélmény kimerült az első két rész teljes végig játszása és a Tactic’s próbálgatásában. a Bethesda FPS megoldásaiba csak bele kostoltam de a nyílt világ annyi interakciót adott, hogy idő hiányában kimaradt, csak a bevezetéseket játszottam le. Nekem innen vannak információm a testvériségről, így az ismereteim elmaradottak. Nekem új volt a belső felépítése a szervezetnek, de örömmel értesültem arról, hogy nem megint egy tiszta Puszulat felfedezés lesz a történetvezetés, hanem több oldalról is megismerhetjük a világot. Kicsit hiányoltam a kutyát, de végül csak beköszönt a fiú a kutyával, ha nem is abban a a változatban, ahogy számítottam rá.
A CGI is szépen müködik, az élményt nem befolyásolja, bár néhol mintha átütött volna, de nem zavaróan. A T60 as páncélok is szépen meg lettek maszkolva, de a tény hogy a táborban is folyamatosan használatban vannak, figyelemben véve hogy az erőforrások limitáltak – kicsit túzásnak tűnnek. Merőben remélem, hogy a történet előrehaladtával erre is választ kapok, hogy ez miért van – vagy hogy honan szerzik hozzá a mérhetetlen mennyiségű elemet.
Kiköszönés.
A sorozat és a játékélmény találkozott. Pontosan azt kaptam amit vártam. Olyan élményt ami magával ragad egy olyan világban, ami talán nem is annyira idegen tőlünk. Nagyon várom, hogy az egész hova vezet, mi lesz a fő konfliktus. A ghoul megjelenése és maszkmunkája nekem nem adta át az életérzést, hogy tényleg nem emberrel van dolgunk, a kosztümök egész jól sikerültek, a fosztogatók bőrszerelései viszont szerintem hiányosak, inkább kidolgozottnak tűnnek, mint egy lepusztult világ szedett-vedett kukázott megoldásnak. A menedékruhákra már kitértem, a mennyasszonyi ruha korhű, de a világtól nekem kicsit idegenre sikerült.
A menedék hozza azt amit kell és lehet, a technológia szint megfelelő, de a javításnál nekem szemfelvonást okozott, a glettelés – játékélmény nem köszönt itt vissza, inkább éreztem teljesen máshol magam, mint a MENEDÉK hideg fém otthonában.
Az acél testvériség bemutatása az elején inkább tűnt egy tipikus világháborús tábornak, de végül ez is a helyére került. Játékélmény itt nem kerülhetett nekem képbe, mert ezzel a résszel én nem igazán találkoztam.
A lerombolt környezettel nem igazán találkozunk a bevezetőben, de ahogy Lucy kilép a MENEDÉK viszonylagos biztonságából, kicsit szembetűnek a károk, ez azért adta az életérzést.
Miért beszélek arról, hogy játékélmény? Csak és kizárólag szubjektíven azért, mert valahol kezdenek elmosodni a határok a filmek, sorozatok és a játékok között. Egy ilyen adaptációtól pont azt várom, hogy azt kapjam meg, mintha leültem volna egy órára játszani az adott játékkal – jelen esetben a Fallouttal.
Valahol azt is kaptam meg, valahol egy kicsit azt a világot láttam, amit milliószor éltem át a gép elött ülve, és egyszer kétszer az asztali szerepjátékozás közben a fejemben, élesebben szebben, élőbben. Úgy gondolom, hogy ha a játékélmény megjelenik, akkor sikeresnek mondhatok egy adaptációt a vásznon is. Nem mondom, hogy nem voltak pillanatok amikor nem fogtam a fejem, vagy szisszentem fel, de egyenlőre összességében nem lehetnek panaszok. Kíváncsian várom, hogy milyen élményekkel leszek gazdagabb az évad végére.
Lehetsz rajongó – nem fogsz csalódni. Ismerheted a Falloutot – pozitivan fogsz felállni. Nem ismered: akkor ajánlom, mert egy olyan világba kapsz betekintést, nagyon jó kivitelezésben, ami talán nem is olyan idegen az egyszeri embernek a mai világban – legfeljebb a technológia szint lesz más. Elköszönők azzal az idézettel, ami talán most nem csak a Fallout világában aktuális:
Háború. A háború sosem változik.
