Számtalan tévhit és előítélet terhel olyan arab országokat, mint például Szaúd-Arábia. Pár barátommal azonban úgy döntöttük, hogy mi mégis meglátogatjuk az országot, ami csupán öt éve nyitotta meg határait a turisták számára. Tapasztalataink teljesen ellentmondanak minden előzetes vélekedésünknek, ezért megfogadtuk, hogy amikor hazajövünk, mindannyian a magunk módján megosztjuk másokkal, amit átéltünk.
Mielőtt indultunk Szaúd-Arábiába, nagyon féltünk, mivel nem jár oda sok turista, bármit megtehetnek velünk, bármikor lehúzhatnak, amit akarnak elvehetnek tőlünk… Illetve tudtuk, hogy nagyon szigorúak az ottani szabályok, akár öltözködést, akár a nyilvános viselkedést tekintve. Nem beszélve a nőkre vonatkozó szabályokról és arról, hogy ott még divatban van a lefejezés. Az összes horror szituációt már előre lejátszottam a fejemben. Tehát ilyen érzésekkel indultunk neki az utunknak, miközben abban sem voltunk biztosak, hogy a szállás, amit foglaltunk létezik (ugyanis nem hivatalos oldalon, hanem WhatsApp-on foglaltuk, úgyhogy egyedül a szállásadó szava volt a biztosítékunk).
Odakint meglepődve tapasztaltuk, hogy senki nem akar minket átverni, senki nem akar meglopni. Mindenki hihetetlenül jóindulatú és kedves volt hozzánk. Egy sor meglepő eseménynek köszönhetően nagyon mélyen betekintést nyerhettünk a szaúdi kultúrába és a helyiek életébe: kaptunk ingyenes mecset túrát, tartottak nekünk kiselőadást az iszlámról, több alkalommal hívtak meg minket ebédelni, vacsorázni. Ellátogattunk egy lovasfarmra, voltunk egy olyan arab fesztiválon, ahol turista még nem járt, meglátogattuk egy kedves arab család karavánját a sivatagban… Egyszóval, leírhatatlan élményekben volt részünk, és ezt mind a helyiek kedvessége és vendégszeretete tette lehetővé. Ha ez nem lett volna elég hihetetlen sok mindent kaptunk ajándékba: arab hagyományos ruhát, táskát, parfümöt…
Mindezt persze az individualista kultúrában kifejlődött, európai agyunkkal elég nehéz volt befogadni. Mindig azon törtük a fejünket, hogy hol van ebben a csapda, de nem volt. Ott teljesen máshogy megy az élet, mint a Nyugaton. Nem a pénzszerzésről, a saját magunknak való haszonszerzésről és az egyéni élvezetekről szól az élet, hanem a közösségről, egymás szeretetétől, és persze a vallásról.
Azt gondolom, két oka van a szaúdi emberek kedvességének és önzetlenségének: egyrészről mindenki vallásos, és abban hisznek, hogy életük végén a tetteik alapján lesznek megítélve, másrészről pedig egyszerűen ilyen a kultúrájuk. Beléjük van kódolva a kollektivizmus, a kedvesség, az osztozkodás, a másik ember tisztelete. Ott senki nem siet sehova, nem olyanok, mint mi, ahogy buldózerként rohanunk ide-oda Budapest utcáin, és idegeskedünk mindenkire, aki az utunkba kerül. Sokkal nyugodtabb, stresszmentes életet élnek, ami valószínűleg részben a kapitalizmus hiányából fakad.
Amit megfigyeltünk még, hogy a szaúdiaknál kiemelten fontos a vendégszeretet. Szerény otthonokban laknak, de a vendégházaik hatalmasak és gyönyörűek, amiket csak látogatóik számára tartanak fenn. Valahogy mintha az egész életük arra szólna, hogy másoknak adnak. Túlzás nélkül akivel csak találkoztunk megkínált minket valamivel, puszta jószívűségből. Az utolsó nap, megálltunk egy útszéli sivatagban egy tevecsorda mellett, és a gazdájuk szó nélkül már kapta is elő a kávét, a datolyát, és már fejte is nekünk a tevetejet. Ez nagyon plasztikusan ábrázolja milyenek a helyiek.
A szaúdiak teljesen tisztában vannak azzal, hogy a legtöbben mit gondolnak az országukról, és nem keveset fáradoznak azon, hogy ezeket az előítéleteket lerombolják, és bebizonyítsák mindenkinek, hogy ugyanolyanok mint mindenki más, csak talán kicsit máshogy vannak bekötve. Szerintem ebben van az emberiség legnagyobb csodája, lehet hogy különbözünk, mégis tudjuk szeretni egymást, és sokat tudunk tanulni egymástól. Őszintén mondom, hogy rengeteget tanultam az araboktól, a másokhoz való hozzáállásról, és arról is, hogy mennyire fontos, hogy az ember értékelje azt, amije van.
Szerző: Döbrőssy Viktória
