A digitális zenei forradalom korában, amikor a streaming platformok és az MP3-fájlok uralják a zenehallgatást, talán meglepő lehet, hogy a vinyl lemezek újra visszatérnek a köztudatba.
Az ember éhezik az új dolgokra, nincs is ez másként sem a vinylek újra lángolásának kapcsán sem, amelynek visszatérése részben a nosztalgia, és az új élménykeresés vágyának köszönhető.
Egy kis történelem
Thomas Alva Edison 1877-ben fejlesztette ki a lemezjátszó elődjét, a fonográfot, amely az 1890-es évek közepéig töretlen népszerűségnek örvendett. Hátránya viszont az volt, hogy sokszorosítani képtelenség volt, így minden egyes hengert egyesével, külön-külön kellett felvenni egyidejűleg, több felvevő együttes működésével.
A hengerek élettartama sem volt a leghosszabb, néhány lejátszás után teljesen elhasználódott így nem lehetett sokáig élvezni a zenei élményeket, ráadásul a játékideje is mindössze csak kettő perc volt. Eme hibák kiküszöbölésére találták fel, majd mutatták be 1912-ben a Blue Amberol hengert – szintén Edison jóvoltából –, amely 160 fordulatot tett meg percenként és már 4 percnyi játékidővel is rendelkezett.
A hanglemezek őseként a gramofonlemezt szokták emlegetni, melyen Emile Berliner talált fel még 1888-ban. A lemezt 1894-ig csak játékokhoz gyártották, ezévtől kezdve viszont már legfőképp zeneszámokat adtak ki rajtuk. A gramofonlemezek szabadalma 1918-ra lejárt, így számos cég kezdett lemezgyártásba.
Kezdetben még csak keménygumiból gyártották, majd ezt váltotta fel a sellak, ami egy trópusi vidékeken élő levéltetű, vöröses színű, sűrűn folyó elgyantásodott váladéka.
Bár Magyarországon leginkább bakelitlemezként ismerjük őket, azonban tudni illik, hogy sosem készültek bakelitből a lemezek, mert nem lehetett a rideg és törékeny anyagban megfelelő hangminőségű barázdákat kialakítani.
A modern és a régi hangzás világ különbsége (egy „kis” technikai magyarázattal)
A lemezek hangzásvilága sokkal kellemesebb, mint a 21. századi korszak technikái, hiszen a CD-k esetében a 44kHz/16 bit szabványmódszerrel dolgoznak a zeneiparban, ez pedig nem képes leadni az analóg módszerrel felvett zenetartományokat, míg ezzel ellenben a vinyl lemezek esetében ez a hangzás sokkal inkább melegebb, gazdagabb és több dimenziós mélységet képesek átadni, hiszen ezt a módszert ehhez a technikához fejlesztették ki az évek során, még a digitalizáció elődjeként.
Egy vinyl lemezre készült anyag esetében sokkal komplikáltabb a felvételi módszer. A hanglemezeket általában többsávos magnetofonra rögzítik (8-16-24), majd a szükséges műszaki szempontok figyelembevételével a keverést követően kétcsatornás sztereó magnetofonnal veszik fel a dalokat. A felvétel után ezeket úgynevezett lakklemezre vágják. A rögzített hanganyagot a sztereó mesterszalagról átveszik, majd azt egy úgynevezett lakklemezre vágják (ez egy tükörsima alumínium lemez, amelyre centrifugálisan terítették rá a 300 mikron vastag triacetát lakkréteget). A hanginformációt a magnetofonról lejátszott hangból a hanglemezvágó berendezés fűtött zafír vagy gyémánttűvel vágja az említett lakklemezbe. E módszeralkalmazásával a viszonylag rugalmas lemez felületén található első mechanikai jeleket tartalmazó információhordozót készítik elő.
A DMM (Direct Metal Mastering) technológia alkalmazásával a hanganyagot közvetlenül egy vékony amorf rézrétegre vágják, mellőzve a lakkvágást és a galvánkidolgozás első lépéseit. Ez azt jelenti, hogy az „anya” azonnal rendelkezésre áll. A vágás folyamán a vágótűt 40 kHz körüli frekvencián rezegtetik, így könnyedén bevágható a barázdába, mint egy ütvefúró a lágy rézrétegbe.
A vágott lemez felületét zsírtalanítják, majd ezüstözik, és ezután a felületre egy kb. 1 mm vastag nikkelréteget visznek fel galvanikus úton. Ezt a nikkelréteget a lakklemezről leválasztják (ez lesz az ezüstős apa), majd további galvanikus másolatokat készítenek, ezek az anyalemezek. Az anyalemezről szintén galvanoplasztikával több tucat „fiúlemez” készül, amelyekből később a vinyl lemezeket préselik.
Ezeket a fiúlemezeket prés-matricáknak nevezik, amelyeket a présgépbe szembe fordítva (A és B oldal) helyeznek el. A sokszorosított hanglemezeket PVC alapanyagú, hőre lágyuló vinilitből préselik.
Hogy miért és hogyan lettek népszerűek újra ezek a lemezek, azt nem tudni biztosan, de nagyvalószínűséggel feltehető, hogy a retro, vintage életstílusnak is köszönhető, amely az elmúlt jó néhány évben egyre nagyobb teret hódít magának. És természetesen a fent említett, hosszan ecsetelt hangzásvilág sem mellékes opció.
A vinyl lemezek reneszánsza azt mutatja, hogy a régi technológiák és hagyományok nem veszítik el értéküket a 21. századi digitális korban sem. A vinyl lemezek visszatérése nemcsak a nosztalgia és az analóg hangzás szeretetének köszönhető, hanem az élménynek, amelyet nyújtani képesek, valamint a különleges kiadások gyűjtése, a közösség és a kulturális megosztás iránti vágy is hozzájárul ehhez a jelenséghez. A vinyl lemezek újra felfedezése egy olyan trend, amely tovább él a zenehallgatás művészetének és örömének hagyományos értékeivel, miközben új generációkat hoz be a hanghordozók varázslatos világába.
Címlapkép: Pixabay.com
