Miután egy Black Friday tragédiával végződik, egy titokzatos, hálaadás ihlette gyilkos terrorizálja a massachusettsi Plymouth városát – a hírhedt ünnep szülővárosát.
A 2007-es Quentin Tarantino/Robert Rodriguez “Grindhouse” című duplafilmes exploitation-rel elég sok probléma volt, Rodriguez filmje, a Planet Terror bevallottan jobb film, mint Tarantino Death Proofja, ami bár nem borzalmas, de kétségtelenül az eddigi legrosszabb filmje. Mindkét film legjobb része talán a nyitó néhány perc volt, amely a főfilm előtt a horrorfilmek előzeteseihez készült, a kiaknázási horrorfilmekhez készült trélereket tartalmazta. Ezek közül került ki 2010-ben Rodriguez Machete című filmje, amely valahogy Danny Trejo modernkori névjegyévé vált, és 2011-ben a Rutger Hauer főszereplésével készült Hobo with a Shotgun. Most, tizenkét évvel az utolsó nagyjátékfilmes változat után, és tizenhat évvel azután, hogy a hamis traileres rövidfilmet először adták le a duplafilmben, Eli Roth elhozza nekünk a Hullaadás című filmet, egy tiszta exploitation slasher-filmet a legnagyobb fajtából.
A RightMart fekete pénteki kiárusításán történt mészárlás után joggal néznek aggódva a jövő évi hálaadásra. Az üzlet bezárása érdekében szervezett tüntetések, a bolt tulajdonosának lányával, Jessicával (Nell Verlaque alakítja) szembeni megjegyzések, és a régi barát, Bobby (Thomas Brooks alakítja) visszatérése a városba csak aprócska részei ennek. Az ennél sokkal égetőbb probléma, hogy valaki ellopott egy fejszét John Carver ősi házának makettjéről, és egy rakás, az ő arcát ábrázoló maszkot osztogatnak a közelgő felvonulásra. Valaki visszatért bosszút állni, és ezúttal nem lesz maradék. Így szól a szlogen.
A film végletekig erőszakos, vérrel és csavaros halálesetekkel, úgy hogy nem gyenge gyomrúaknak ajánljuk, de ez el is várható Roth-tól, aki az elmúlt húsz évben sosem riadt vissza a testrész-letépős jelenetektől. Ez egy igazi, klasszikus gyilkolászós film, magabiztos írói és rendezői munkával, és egyfajta tisztelgés is a horror kultúra előtt.