Szeptember elején debütált – már amennyiben ebben az esetben lehet erről beszélni – újra a Linkin Park. Új énekes és dobos mutatkozott be egy most bemutatott albummal, ami a From Zero nevet kapta.
A múlt
Chester Bennington a Linkin Park frontembere 2017. július 20- án öngyilkosságot követett el. A világ jó része tragikus hírként fogadta, és az esemény jó időre, a számítások szerint véglegesen elvarrta a rock együttes jelenlétét is a zenei életben.
Kevés olyan ember van, aki ne ismerné a zenekar munkásságát, vagy legalább egy részét. Talán a leghíresebb akkor lett, hogy 2000-ben megjelent Hibrid Theory albumukkal berobbant a köztudatba.
Chester, a Linkin Park énekese széles skálán tudta megmutatni hangszálainak a tehetségét, rendkívüli szenvedéllyel tudta átadni az érzelmek teljes skáláját, többféle ének stílusban akár, egy zeneszámon belül.
A technika
Nincs olyan zenekar, aki nem lovagolná meg a zenészeinek egyedi különlegességeit. A hangszínek, és játéktechnikák mind beépítésre kerülnek a dalok hangszerelésébe, dalszövegezésébe, és természetesen a hangvezetésekbe.
Bár mindenki egyedi, és nincs két ugyanolyan módon játszó zenész, még a legegyszerűbb, egysíkú hangszerekkel sem, lássuk be, hogy egy zenekar életében – jelen esetben a Linkin Park – egy-egy gitáros, dobos stb cseréje is megérezhető a zenében, nem igazán tudunk a zenetörténetben olyan együttest felhozni, aki teljesen csont nélkül tudott volna venni egy énekescserét.
A jelen
A Linkin Park 7 évvel a Chester halála után, egyszer csak bejelentette, hogy visszatér. Dobos cserével és új énekessel. Nekem itt már azért rengeteg kérdésem merült fel. Talán a legfontosabb kérdés, hogy meddig nevezhető egy zenekar önön nevén, hány tag cseréjével marad még egy banda, ugyanaz az együttes?
Joggal illethető-e az új fellállás is a Linkin Park névvel, és joggal viheti-e tovább egy életmű súlyát egy teljesen új felállás?
Valószínűleg ez megfordulhatott más emberek fejében is, és nem véletlenül kaphatta az új album a From Zero nevet, annak ellenére, hogy elhangzott a zenekar szájából, hogy nem szeretnék Chester-t lecserélni, nem helyette, hanem mellé kerestek énekest, az ő szellemiségében, csak ő már nem állhat a 7 éve történtek miatt újra színpadra.
Az új énekes
Színpadra állt Emily Armstrong. A rock zenében ismerősen mozgóknak csenghet a neve, bár szerintem a legtöbben úgy vannak vele, ahogy én is, nem tudom hová tenni. Emily a Dead Sara énekese volt, amíg nem került a Linkin Parkba.
A rock zenében elég sok olyan zenekar mozog, ahol a női énekes hangjára építenek, és szerencsénkre nagyon sok olyan hölgy engedi ki a hangját ebben a műfajban is, akinek tiszta, szép hangjára az ember hátán jól eső hideg fut végig ha meghallja.
Emily hangja is küllönleges – de nem kimondottan szép, inkább csak egyedi. A Linkin Park szeptemberi turnéjának számai között nem csak az új album számai kerültek bemutatásra, de olyan zeneszámok is felcsendültek, amik a múltból ismerősek, mint például a Numb.
Az eddig leírtak nem véletlenül kerültek papírra. Egy olyan zeneszám, amit egy bizonyos ember hangszínjére írtak baromi ritkán tud tovább élni más által elénekelve, még kevésbé tud működni, hogyha még ráadásul olyan messzire esik ez, mint ebben az esetben.
Miközben a koncertet hallgattam, rendre le-le ellenőríztem, hogy biztosan jó helyen járok-e. A Linkin Park új albuma gyakorlatilag semmit nem tartalmazott, ami miatt a szerettük a zenekart.
Emily hangja messze van attól, hogy felkeltse a figyelmet, megtartson vagy elcsodálkozzak tőle. A koncert alatt nem éreztem azt hogy ez a zenekar megfogott volna.
Összegzés
Linkin Parknak baromi kevés az, amit a színpadra hoztak, teljesen eltávolodott attól, amit a zenekar képviselt. Amenyiben viszont egy új bandaként kezelem, akkor teljesen más szempontok alapján lehet értékelni a produkciót. Ilyenkor merül fel a kérdés, amit már többször feltettem. Hordozhatja e ugyanazt a nevet két külön zenekar? Egyáltalán van létjogusáltsága, hogy a név fenmaradjon más formában?
Ezek a kérdések gyötörnek továbbra is, hiszen Emily nem hozta el a kívánt euforiát, nem tudta annyira átadni sem az új sem a régi számok éneklése közben. Ráadásul az énekesnő hangja messze áll attól, amit mások letesznek az asztalra – gondoljunk csak Tarja Turunen-re, és a Nightwish elsülyedésére miután elhagyta a zenekart. Félek attól, hogy Chester munkássága ugyanerre a sorsra jut, így egy ebben a formában nem egy életmű fenmaradását, vagy újragondolását fogja ez jelenteni, hanem inkább leépítését, elvesztését.
Megvannak a saját érdemei ennek a felállásnak is, néhol még élvezhető is, de ez már nem Linkin Park.
Hallgassátok, fogyasszátok, de csak akkor, ha el tudjátok vonatkoztatni a Linkin Parkot.
From Zero.Jelzi az új irányvonalat, hogy nulláról indul a zenekar története, de sokkal jobban érzem jelen pillanatban úgy, hogy ez inkább To Zero.
