A mai világban teljesen átalakult a művészet és az is, hogy mit tekintünk művészetnek. Az alkotók általában már nem egy festővászon előtt ülve várják az ihletet, hanem sokszor egy gép előtt, megrendelésre dolgoznak. Erről beszélgettem kicsit egy animátor tanonccal, Nagy Sámuellel.
Mikben különbözik szerinted a Digital Art a „hagyományos” művészettől?
A Digital Art-ra és hagyományos művészetre igazából a helyes kifejezés az iparművészet és képzőművészet. Sokban különbözik a kettő, a közös alap azonban az, hogy mindkettő valamilyen művészeti alkotást produkál, csak más jelleggel és célokkal. Az iparművészet az ipar igényeit szolgálja ki úgy, hogy általában van egy megrendelő vagy egy cég, aki művészeti szakmában mozgó vállalkozókat alkalmaz egy projekt készítéséhez. Ez lehet bármilyen projekt, de jó példák erre, az animáció és a grafika bizonyos ágai. Egy iparművészeti munkafolyamatban általában nem egy mester dolgozik, hanem sok alkalmazott működik együtt.
A képzőművészet ezzel ellentétben, nem hivatott ipari igényeket kiszolgálni, ebben az esetben is dolgozhatnak megrendelésre, de teljesen más jellegű, ha például valaki szeretne egy festményt a lakásába, vagy egy szobrot a kerti szökőkútra. A képzőművészetben nem feltétlenül célja a gyártónak, hogy valamilyen igénynek tegyen eleget, általában egy személy dolgozik az alkotáson, „kézművesebb” és kézzelfoghatóbb formában, amit akár azért is készíthet, mert éppen ehhez tartja kedve. Szóval az igazi különbség az, hogy az iparművész egy csapatban dolgozó alkalmazott szerepét tölti be a legtöbb esetben, a képzőművész pedig csúnyán szólva önkifejez, általában elvárásoktól mentesen.
Milyen másfajta „skillek” kellenek szerinted az iparművészethez?
Nem feltétlenül kellenek másfajta képességek egy képző- vagy egy iparművészeti alkotáshoz. Lehetnek átkötések a kettő között, például ha valami rajzos dologról van szó, egy festőnek is, és egy mesefilmet rajzoló animátornak is kell tudnia rajzolni, ahhoz, hogy meg tudja valósítani amit szeretne. Nyilván attól függ, hogy mit hasonlítunk össze, de talán nem a megvalósítás technikáján van a hangsúly ebben a kérdésben, hanem inkább azon, hogy mik az alkotó céljai a munkafolyamat során.
Tehát sok a hasonlóság, akár, ha mondjuk azt vizsgáljuk, hogy milyen alapképzést kap egy képző- illetve egy iparművész. Elengedhetetlen például, hogy egy szobrász is és egy animátor is tudjon rajzzal térábrázolni, de ha egy grafikust veszünk akkor már lehet kevésbé. Ettől függetlenül, a művészetben elhelyezkedő szakembereknek mind meg kell ismerkedniük bizonyos az alapfogalmakkal.
Mit tapasztalsz animátorként abból, hogy sok mindent már a Mesterséges Intelligencia is meg tud csinálni?
Jelenleg még nem tart ott az MI, hogy hibátlanul tudjon egyedül animációs filmeket kreálni, míg egy filmstúdió 500 emberes animációrészlege képes valamit tökélyre fejleszteni. Én úgy látom, hogy nem fog minden animációs, mozgóképes szakembernek keresztbe tenni a Mesterséges Intelligencia, de munkahelyeket biztosan vesz majd el. Úgy képzelem, hogy mindig is kell, hogy dolgozzon majd ember egy filmen, de valószínűsíthető, hogy kevesebb, mert lehet már nem lesz szükség például egy nagyon alapos háttereket rajzoló, vagy vizuális effektekkel foglalkozó artistra. Inkább adaptálni fogja a szakma a technológiát bizonyos folyamatokban, de nem hiszem, hogy a technológia teljesen megváltoztatná az iparágat.
Mit gondolsz milyen jövőre számíthat ez a művészeti ág?
Azt gondolom, nagy jövője van ennek az ágnak. Több ezer film készül csupán egy évben, az én szemleletem szerint, inkább csak változni és gyarapodni fog a filmipar, hiszen minden ember szereti a jó filmeket, és úgy önmagában a történet mesélést, aminek egyre csak gyakoribb formája a vizuális megvalósítás.
Szerző: Döbrőssy Viktória
