Amikor a varázslat valósággá válik: az érzékszerveinket becsapó illúzió

Érzékszerveink nélkül nem léteznénk, tökéletesen kell működniük, hiszen másként nem tudnánk érzékelni a minket körülvevő környezetet. Ha már egyetlen érzékszervünk működése nem megfelelő, az agyunknak nagyobb koncentrációt kell kifejtenie a többi területre. De mi van a varázslattal? Varázslat már pedig létezik, csak másként érzékeljük, másként nevezzük: illúziónak. De mi van az illúziókkal? Hogy működnek és miért érzékelünk a valóságtól eltérően dolgokat, akkor is ha egészségesek vagyunk?

Az illúzió, más néven érzékcsalódást egy pszichológiai jelenség okozza, melynek során a valóságtól eltérően érzékeljük a minket érő ingereket, azaz az agyban az érzékszerveink által közvetített információ fals információként jut el az agyunkba, így amit épp ekkor látunk, hallunk, vagy tapintunk eltér a valós érzékeléstől. Illúziót bármely érzékszervünk képes okozni, ezért vannak optikai-, hallási-, szaglási-, vagy épp tapintási csalódások, de olykor előfordul, hogy időérzékelésünk és egyensúly-érzékelésünk is megpróbál minket egy kicsit becsapni.

Általában az illúziókat egyformán, vagy kicsit eltérő módon érzékeljük mindannyian, ezek érzékelése pedig gyakran szerepel pszichológiai kísérletekben. A kísérletek pedig közelebb juttatnak minket az észlelés jelenségének mélyebb megismeréséhez és megértéséhez, még akkor is ha sokszor az illúziót akkor is érzékeljük, ha már megértettük mi is zajlik egy adott érzékcsalódásnál.

A valóságtól eltérő érzékelések hátterében különböző agyi folyamatok állhatnak. Léteznek olyan illúziók, amelyek az agyunk információfeldolgozásának alacsonyabb, biológiailag könnyebben megmagyarázható szintjein alakulnak ki, ehhez tökéletes példa a fiziológiai illúziót reprezentáló Hermann-rács: sok kis fekete négyzetrács fekszik egymás mellett, melyek között fehér vonalak húzódnak. Ahogy rátekintünk a képre, az optikai illúziónak köszönhetően úgy látjuk, mintha a fehér vonalakon, a négyzetrácsok között apró, fekete pöttyök jelennének meg, bármerre is helyezzük tekintetünket a képen. Szakemberek között vita tárgyát képezi az, hogy képesek vagyunk-e vagy sem arra, hogy megkülönböztessük a kognitív és fiziológiai észlelést.

Hermann-rács varázslat
A Hermann-rács

Maga az illúzió, érzékein becsapása sokszor szórakoztató, és egy jó darabig képesek minket lekötni, legyen szó hallási, tapintási, vagy optikai csalódásokról. Számos filmben is előfordul, hogy az illúziót olyan formában jelenítik meg, amely a valóság és a képzelet határát súrolja, de rengetegszer találkozhatunk vele a művészetekben is.

Nem kell túl messzire mennünk, ha a művészetekben próbáljuk megkeresni az optikai csalódásokat, hiszen Victor Vasarely volt az, aki az optikai festészet, vagy op-art legjelentősebb képviselőjévé vált, aki nem csak műveiben, de számos elméleti munkásságában is foglalkozott az érzékcsalódásokkal.

Roger Penrose, angol matematikus 1956-ban egy amszterdami matematikai konferencián találkozott először Escher munkásságaival, akinek a konferenciával egyidőben volt kiállítása. Penroset elkezdte érdekelni a fizikailag lehetetlen tárgyak világa, végül elkészítette a róla később elnevezett tribádot. A tribád, azaz a Penrose-háromszög egy olyan háromdimenziós objektum kétdimenziós ábrázolása, amely látszólag egy végtelen hurkot alkot, miközben három egyenlő hosszúságú szára van, amelyek derékszögben csatlakoznak egymáshoz. Ez a forma fizikailag lehetetlen, mivel egy ilyen objektum nem létezhet a való világban, de a képzeletünk és az észlelésünk számára valóságosnak tűnik. Pont mint a varázslat.

Penrose háromszög varázslat png
Penrose-háromszög

Illúzió Mesterei – Egy egész estés előadás, amikor a valóság felett az illúziók veszik át a hatalmat

Hajnóczy Soma alsó osztályoskorában jött rá: a bűvészet az, amire neki szüksége van. Nos, ennek eredménye is lett, kitartásával egészen addig-addig menetelt, amíg ő lett a bűvészet történelem egyik legfiatalabb előadója. Bűvész versenyeken 2000 óta részt vesz, és több mint 30 nemzetközi díjat és elismerést is magáénak tudhat, aki ráadásul 2009-ben elnyerte a világbajnoki címet is. Előadásai során stand-up comedy műfajával egészíti ki bűvészetét, így azok, akik részt vesznek előadásain, nemcsak a képzelő erejüket, de a nevetőizmokat is megtornáztatják.

Hajnóczy varázslat
Hajnóczy Soma. Fotó: Pathalia

Soma célja, hogy Magyarországon népszerűsítse a bűvészetet, mint szórakoztató műfajt. Kelle Botonddal közösen, minden évben megrendezik a nagyszabású Illúzió Mesterei bűvész show-t Budapesten, amely minden évben rendkívüli sikerrel zárul. Soma főszervezőként, kreatív producerként és előadóként is közreműködik az előadásokon.

Az Illúzió Mesterei gálaműsorban olyan világhírű előadók lépnek fel, akik rendszeres szereplői nemzetközi tv showknak, rangos fesztiváloknak és óceánjáró luxushajóknak. Munkájukat több mint száz nemzetközi díjjal ismerték el. Az Illúzió Mesterei Las Vegas, New York, Peking, Dubai, Párizs és Monte Carlo színpadai után most a hazai közönséget is elvarázsolják. Az élő előadás varázsa felülmúlhatatlan, hiszen itt nincsenek kameratrükkök: a hihetetlen illúziók a nézők előtt, sőt, azok bevonásával történnek. Ketté vágott nők, lenyűgöző kézügyesség, meghökkentő gondolatolvasás és sok minden más vár az érdeklődőkre egy egész estés, humorban gazdag előadásban.

A műsor sztárjai között szerepel An Ha Lim, az elképesztő kézügyességű bűvész világbajnok Dél-Koreából. Lenyűgöző, nagyszínpadi illúziókkal készül Zee Zeus és partnernői, akik az óceánjáró hajók bűvészei közé tartoznak. Kelle Botond, ötszörös magyar bűvész bajnok, a gondolatolvasás rejtelmeibe avatja be a közönséget. Emellett újra fellép a műsorban a kártyatrükkök mestere, a tv-s showműsorokból ismert Badár Tamás.

Az Illúzió Mesterei nem csak évente egyszer örvendeztetik meg a nagyközönséget az érzékek becsapásával, nyaranta országjáró turnéra indulnak, így az egész országot bekebelezik az illúziók varázsával, mindezt egy felejthetetlen, egész estét program keretében.

Az illúziók tehát körbe vesznek minket, van, hogy észrevehetetlenül lopakodnak a mindennapjainkba, s bár tudjuk, hogy mindez a valóság eltorzítása, mégis van bennük valami, ami vonzó a számunkra. Hiába értjük, tudjuk hogyan s miként zajlanak a trükkök, nem tudunk attól elvonatkoztatni, hogy olyan dolgokat látunk, ami egyáltalán nem felel meg a valóság törvényeinek.

Őszintén szólva néha azért jó esik így kikapcsolni a szürke hétköznapokból, még ha egy kis rövid időre is, mert gyermekként megtanultuk, hogy a varázslat mindenhol ott van, csak keresni kell. Ez pedig igaz, azonban felnőve már nem varázslatként említjük, hanem sokkal inkább tudományosan nézünk rájuk, ezek pedig az illúziók. Az érzékcsalódás pedig maga a varázslat. Nem szakértői szemmel, egyértelműen nevezhetőek varázslatnak.