A magyar játékipar egyik szereplője az Elder Games. Az apró fejlesztő cég immáron hat játékkal büszkélkedhet a Steam virtuális polcain. Az élet túl rövid, hogy lemondjuk a boldogságról. Gyerekkori álomból lett valóság, egy élettörténet, ami célt és reményt adhat bárkinek. Tarsoly Edével beszélgettem, a cég tulajdonosával. Szóba került a homeoffice, a játékipar, és a személyes élettörténete.
Emlékszem már iskolában is, alsóban papírra rajzolva “számítogépes játékokat” imitálva játszottunk szünetekben, és néha órákon is. Most pedig saját fejlesztő stúdiód van az Elder Games. Mennyire voltál tudatos a pályaválasztásban, mi kellet hozzá, hogy ezt az álmodat végig tud vinni?
Tarsoly Ede: Egy pontig egyáltalán nem terveztem tudatosan, hanem egyszerűen csak ezzel szerettem volna foglalkozni és nagyrészt hobbi projektekkel foglalkoztam. Aztán az egyik projektemmel bepróbálkoztam a német Headup Games kiadónál, hátha sikerül belőle bevételt szerezni. Ez nem jött össze, közölték a Headupnál, hogy a játék nem rossz, de túlságosan alacsony költségvetésű “budget játék” érzetet kelt.
Azt hiszem, itt jött el az a fordulópont, hogy tudatosan szerettem volna belépni a játékiparba, méghozzá a Headup partnereként. Megírtam hát nekik, hogy az ő segítségükkel egy ennél sokkal jobb játékot tudnék készíteni. Majdnem egy éven át folyamatosan e-maileztem nekik, közben pedig elkezdtem készíteni egy játék prototípust – ebből lett később a Meridian: New World c. játékom, az Elder Games első kiadása.
Állandóan küldtem nekik a screenshotokat, újabb infókat a játékról, míg végül sikerült kicsikarnom egy egyességet: megegyeztünk, hogy adnak pénzt egy korai demóra, de ha a demó nem tetszik nekik és nem akarnak foglalkozni vele, akkor mindent vissza kell fizetnem. A következő fél évben végig az hajtott, hogy megmutassam, mit tudok, beletettem a maximumot ebbe a demóba. Aztán mikor átküldtem nekik amit készítettem, azonnal szerződést ajánlottak.
Ha jól értesültem, a munka egy részét szabadúszókkal csináltatod meg. Mekkora részét adod ki egy egy címnek?
Tarsoly Ede: Grafikusokkal dolgozom főleg, a játék vizuális világát az elképzeléseim alapján ők valósítják meg. Emellett van még hangdesigner, level designer, illetve 2016 óta már egy AAA tapasztalatokkal rendelkező írónő is a csapat részét képezi.
Mostanában elég sok problémával küzd a gaming világ, rengetegen sztrájkolnak, sorra jönnek előre a botrányok, a gazdasági helyzet sem a legfényesebb. Mennyire gyűrűzik ez be hozzád?
Tarsoly Ede: Szerencsére minket ezek a folyamatok eddig nagyrészt elkerültek.
Most már bejáratott, megszokott embereknek adod ki ezeket a projekteket, de milyen akadályokba ütköztél, amikor kerested még meg őket?
Tarsoly Ede: Nem mindenki bejáratott ember, mert bár van egy pár fős “állandó” csapat, de még most, a Souslinger fejlesztése folyamán is toboroztam új tagokat. Eleinte nehéz volt megbízható embereket találni, emellett jóval tapasztalatlanabb voltam, így főleg ismeretség és más szakemberek ajánlásai alapján kezdtem új tagokkal dolgozni, mostanság viszont már referencia munka alapján keresem meg az embereket. Pl. Alexey Nechaev hangdesignert úgy találtam, hogy egy Unbound című játékban hallottam a munkáit, és rögtön megtetszett, úgy gondoltam, hogy sokkal jobb szinten vannak ezek a hangok, mint ami egy kis független játékba illene. Írtam Alexey-nek egy e-mailt, megbeszéltük a projekt részleteit és bele is vágtunk!
Így hogy nem egy irodában ülve készülnek a részfeladatok, nem ad plusz terhet neked, hogy azt kapd amit elvársz? Hogy éred ezt el, hogy folyamatos maradjon a munkafolyamat?
Tarsoly Ede: Úgy gondolom, hogy sokkal rosszabb játékok készülnének, ha ez arról szólna, hogy én vagyok a “boss”, meg vannak a beosztottak és ők mind azt valósítják meg, amit én elvárok 🙂 Van egy vízióm a fejlesztés elején, de utána hagyom, hogy a csapattagok maguk is formálják ezt a koncepciót, így mindenki a sajátjának is érzi a projektet. Az írónőnk rengeteg saját ötletet adott hozzá a történethez, az egyik grafikusunk óriási fegyvermániás, így a legapróbb részletekig kidolgozza a fegyverek működését, animációját. Ha úgy állok hozzá, hogy az eredeti vízióm az inkább csak vázlat, és rugalmasabban kezelem a végeredményt, akkor összességében jobb projekt lesz az eredmény.
Jelenleg 6 játék található meg a virtuális polcokon az Elder Gamestől, melyik áll a szívedhez legközelebb, és miért?
Tarsoly Ede: Egyértelműen a jelenlegi projektünk, a Soulslinger. Ez az eddigi legkiforrottabb projektünk, nagyon szeretem a világot, amit felépítettünk hozzá.
Jellenleg van valami, amin dolgozik az Elder Games, és ha igen, mondasz róla pár szót?
Tarsoly Ede: A már említett Soulslinger: Envoy of Death. Ez egy sötét western-fantasy játék, amiben a főhősünk a túlvilágon próbál boldogulni az ott kialakult bűnszövetkezetek ellen. Ennek a játékunknak a korai változata már elérhető a Steam áruházban így bárki kipróbálhatja!
Úgy kezdtük, az elején hogy a gyerekkori álmokról beszéltünk. Utolsó kérdésként enged meg, hogy megkérdezzem, hogy érzed, van ebben az iparban annyi, hogy az álmod kiszolgáljon nyugdíjig?
Tarsoly Ede: Képzeld, ezen én is mostanában gondolkoztam. Nehéz ezt megmondani, mert a játékipar egy állandóan változó világ, amiben már azt is nehéz megjósolni, hogy mi lesz pár év múlva – nemhogy nyugdíjig – egy hatalmas mosoly kíséretében folytatta – Mindenesetre ahogy eddig is, úgy ezután is beleteszem a lehető legtöbbet a munkáimba, aztán meglátjuk, hogy ez elég lesz-e.
Ugyan csak virtuálisan tudtunk beszélni Edével, neki is nekem is rengeteg intézni valónk, munkánk van, de egy rövid időre meg tudtunk állni, és régi osztálytársakként megtalálni a megoldást, hogy büszkén bemutathassam nektek. Ugyan csak egy kis szelete egy hatalmas iparnak, és talán sosem lesz igazán nagy cég, de olyan kevesen vannak Magyarországon, akik elmondhatják, hogy gyermekként megálmodott jövőt élhetik meg felnőtként. Köszönöm még egyszer Edének, az Elder Games tulajdonosának az interjút.