A katolikus egyházi naptár szerint a farsang az év legvidámabb, legkifordítottabb időszaka, melyet a vízkereszt és a hamvazószerda közé szorítva, egyedülálló népi hagyományokkal és mulatságokkal teli. A farsangi ünneplés a párválasztás mellett a szabályok felrúgásának és a kigúnyolásnak az ideje volt hosszú időn keresztül.

Az álarcok és maszkok viselése ezen időszak egyik jellemzője, mivel a felismerhetetlenség biztosítja a kötetlen szórakozást és a szabályok szigorú meghatározásának feloldását. A farsangnak számos napja és hagyománya van, de legfőképpen a farsangvasárnap, a farsanghétfő és a húshagyókedd alkotja az igazi farsangi időszakot. A húshagyókedd után kezdődik a húsvétot megelőző 40 napos böjt, melynek előző napját hagyományosan a lakomázás és szórakozás időszakaként tartják.

Az idők folyamán a farsangot a mulatozás, az életöröm és az önfeledt szórakozás ünnepeként ismerték el, melyet gazdag lakomák és bálok jellemzettek. Egykor a természet bőségét, a jó termést és a gazdag tavaszt is kívánták ezekkel a mulatságokkal. A hagyományok között szerepeltek az asszonyfarsangok, az alakos játékok, a farsangi jelmezek öltése, valamint a híres farsangtemetés is.

Az étkezés is kiemelt szerepet kapott a farsangi ünneplésben, melynek központi eleme a farsangi fánk, vagy más néven a szalagos fánk. Egykoron a farsanghoz kötődött a párkeresés is, ahol a lányok fánkot adtak a kiszemelt fiúnak, és ha egy pár együtt tört ketté egy fánkot, az szinte biztosan közelgő esküvőt jelezett.

A farsangi fánk készítése már önmagában is évszázados hagyományokra tekint vissza. Bár sokan Olaszországnak vagy Németországnak tulajdonítják eredetét, a fánk valójában egy univerzális édesség, mely számos kultúrában megtalálható, különféle formában és ízesítéssel.

Magyarországon a fánk különösen kedvelt, és számos régi és modern változata ismert. A legnépszerűbb a szalagos fánk, melyet apró csíkokra vágott, töltött tésztából készítenek, majd aranybarnára sütnek. A farsangi fánk elkészítése művészet, és sokszor hosszú évek tapasztalata és gyakorlata szükséges ahhoz, hogy tökéletesre sikerüljön.

Összességében a farsangi fánk és az azt kísérő mulatságok olyan hagyományok, melyek az évszázadok során a vidámság, az öröm és a közösség erejével ragadták magukkal az embereket. Ez az ünnep a tél végét és a tavasz közeledtét jelzi, melyet a jókedvű együttlét és a finom ételek fogyasztása kísér. A farsang az idők során változott, de az öröm és az ünnepi hangulat mindig megtalálható volt benne, és ez a mai napig így van.