Kétévente kerül megrendezésre az Esterházy Art Award, melynek keretein belül az Esterházy-család, folytatván hagyományos mecénási és műgyűjtői tevékenységét, támogatja a kortárs művészeti szférát. A 2009-ben alapított pályázatot idén, immár nyolcadik alkalommal hirdették meg.
Ebben az évben 262 fiatal, 45 év alatti művész nyújtotta be jelentkezését, amelyből 18 pályaművet állítottak ki a Ludwig Múzeumban. A pályázati kiírás alapján jelentkezni festészeti alkotással, vagy festészettel operáló térinstallációs munkákkal, illetve azok terveivel lehetett. A kiállított művek, amelyeket független nemzetközi szakmai zsűri választott ki, 2024. március 3.-ig megtekinthetőek a Breaking the Frame- Making Future című kiállítás keretein belül. A 2023-as díjátadón három szerencsés fiatal nyerhette el az 5000 eurós pénzösszeggel járó díjat. Az idei szerencsés, választott pályázók Horváth Gideon, Trapp Dominika, valamint Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin alkotópáros.
A kultúra. hu beszámolója alapján igazán erős volt idén a mezőny. Újdonság, hogy a művek többsége nem követi a hagyományos képformátumokat, jellemzőbbek a sorozatok vagy a térbeli installációk. Pap Gábor formázott keretei, Oláh Norbert modulokból építkező táblái, Kis Róka Csaba feszítetlen vásznai vagy éppen Bernáth Dániel installatív szituációba rendezett művei is ide sorolhatók. Látszik, hogy bár a művészek motivációja és az őket foglalkoztató témák egészen sokfélék és szerteágazóak, mégis: többségükre jellemző a történetmesélési igény, megjelenik náluk a nosztalgikus hangvétel, valamint mind tematikailag, mind mediálisan tetten érhető a sebezhetőség és a törékenység jelensége is.
„Mindhárom díjazott olyan installációval mutatkozott be, amelyek apró elemekből épülnek fel, és amelyekből aztán a néző maga rakhatja össze a narratíváját. A Mendreczky és Kortmann-Járay páros installációjában sok ismerős elemre bukkanunk, megidézik a teregetés és a növénytermesztés gesztusait, otthonos érzetet keltenek, azonban a növények szürreális megjelenése, a szúrósnak tűnő elemek a szürrealitás vagy idegenségérzet felé tolják a befogadást.
Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin díjnyertes alkotópáros, a Hova tűnt a sok virág? című installációjukban használták a sérülékenység fogalmát: a törékeny elemek, a köréjük rendezett homok, a rozsdásodó kerítés mind-mind törődést és odafigyelést igényel a befogadók részéről. Az installáció érzékenyen oszcillál a kedvesség, bájosság, valamint a félelmetesség és rémisztő kategóriái között, éppúgy, mint a Grimm-mesék teszik ezt.
Hasonlóan egyszerre vonzó és taszító Horváth Gideon installációja, amelyben a burjánzás édeni gazdagsága, valamint a rothadás undort keltő jellege egyszerre ölt testet. Mindkét látvány egy ambivalens állapotot fest, érzékeny egyensúlyi helyzetet láttat, egy sebezhető pillanatot, ami bármikor átbillenhet valamilyen irányba.
Horváth Gideon a kultúra.hu-nak elmondta, hogy az ő esetében a vulnerability az anyaghasználatban is megjelenik: a méhviaszra törékeny, efemer anyagként tekintünk, azonban megfelelő előkészítést követően stabil és tartós anyaggá válhat. „Az foglalkoztat, hogy a sebezhetőséget miként lehet úgy ábrázolni, hogy ne kiszolgáltatott, passzív pozíciót jelentsen, hanem valami olyasmit, amit őszintén fel lehet vállalni és erővé lehet formálni”.
Trapp Dominika tájképein pedig „egyszerre vonzó és rémisztő, szervszerű nyílások és nyúlványok csapdákkal szövődnek össze előttünk és a rajzok szélein túl. Az antikoló cikkcakkos szélű és papírsarkokkal kiegészített rétegelt lapok sorában egy baljós narratíva körvonalazódik. Az akkurátusan megrajzolt és tussal festett sorozat környezetét gyorsgesztusú, szétszakított fekete vízszintes sáv alkotja, amelyek együtt a magyar látomásos tájfestészet egyik legjobb kortárs példáját adják”.
Mindhármuknál izgalmas, hogy nem kínálnak egyértelmű olvasatot. A nézőre van bízva, hogy a felkínált elemekből milyen történeteket rak össze. Horváth Gideonnál például egyszerre felidéződhetnek a különböző mitológiák történetei, a Biblia világa, a Hová tűnt a sok virág? a folklórból és a mesék világából egyszerre táplálkozik, de Trapp installációja is sokféle referenciát hordoz magában. Ezáltal a néző fejében szinte automatikusan olvasatok sokasága jelenik meg. Az installációk erősen narratív jelleget hordoznak magukban, miközben a múltat, az elmúlást, a melankóliát és a nosztalgia érzetét is játékba hozzák.” – olvasható az Esterházy art award kiállításáról szóló beszámoló a kultúra.hu cikkében.
Józsa Kamilla írása
