Az Illúziók Múzeuma egy horvát franchise hálózat, amely 2021 óta működik Magyarországon is. Farkas Gabriellával, az intézmény munkatársával beszélgettünk a siker kulcsáról, a látogatók kedvenc „állomásairól”, és arról, miért érdemes hozzájuk látogatni.
Az Illúziók Múzeuma elsősorban a kíváncsi, a világ szabályaira és szabálytalanságaira nyitott látogatók játszótere – korra és nemre való tekintet nélkül. Az érzékszervi csalódásokra épülő, több esetben meglehetősen insta-kompatibilis szemfényvesztésekből álló kiállításon – az edukáció mellett – a szórakozásé és az elképedésé a főszerep. Megörökíthetjük, ahogy látszólag egy igazán magas épület párkányáról lógatjuk a lábunkat, megnézhetjük, milyen lenne az arcunk, ha egyes vonásaink összekeverednének partnerünk, szüleink, vagy egy kedves barátunk vonásaival, és fejtetőre állva sétálgathatunk egy szobában, fittyet hányva a fizika bármely létező törvényére. De honnan az ötlet? Miben más, mint a Csodák Palotája, és kiket céloznak elsősorban a múzeum installáció? Farkas Gabriellát, a múzeum munkatársát erről, valamint célközönségeikről, tervekről, és kedvenc illúzióiról is kérdeztük.

Mi hívta életre a budapesti Illúziók Múzeumát, honnan az ötlet?
Farkas Gabriella: Az Illúziók Múzeuma egy, már korábban létrejött horvát franchise hálózat, ehhez csatlakoztunk mi is 2021-ben, tehát a budapesti csak egy helyszíne a folyamatosan bővülő láncnak.
Annak, aki nem járt a közelmúltban mindkét intézményben, kívülről úgy tűnhet, az Illúziók Múzeuma és a Csodák Palotája meglehetősen hasonló típusú szórakozást kínál. Miért éreztétek mégis úgy 2021-ben, hogy érdemes ehhez a lánchoz csatlakozni?
Farkas Gabriella: Bár a koncepció valóban hasonlónak tűnhet – még amellett is, hogy egyértelműen más gyökerekkel rendelkezünk – a Csodák Palotája saját leírásuk és a mi meglátásunk szerint is sokkal inkább a tudományok játékos bemutatására fókuszál, míg nálunk egyértelműen a saját érzékszerveinkre – elsősorban a látásra -, és azok átverésére helyeződik a hangsúly. Ilyen értelemben tehát a kettő rokonítható, de össze semmiképp nem mosható.
Ki alapvetően a ti célközönségetek?
Farkas Gabriella: Nálunk többfajta illúzió található – az egyértelműen interaktív, „mozgásra” invitáló szobákon át a falakra kihelyezett, képes illúziókig -, ez a kialakítás pedig lehetővé teszi számunkra, hogy minden korosztálynak tudjunk valamit nyújtani. Egészen kisiskolás kortól a nyugdíjas korosztályig mindenkit várunk szeretettel, hiszen biztosan mindenki talál számára érdekes, izgalmas elemet.
Mit tapasztaltatok az eddigiek során, mik a látogatók kedvenc illúziói?
Farkas Gabriella: Az egyik legközkedveltebb, legnépszerűbb illúziónk a Vortex, vagy más néven Örvénylő Alagút. Ez az egyensúlyérzékre hat, így az intenzív installációink közé tartozik, és határozottan az egyik legemlékezetesebb szobánk. Azoknak a látogatóknak pedig, akik inkább a kreatív fotókért érkeznek – mert a múzeum erre is egy nagyon jó terep -, az Ames szobánk-, vagy az Épület illúziónk szokta a legnagyobb élményt nyújtani.

Felmerül bennem a kérdés, hiszen te biztosan más szemmel nézed ezeket a szemfényvesztéseket: mi a te kedvenced közülük?
Farkas Gabriella: Ahogy a látogatók belépnek a múzeum területére, a Fej a tálcán az egyik első installáció, amit meglátnak. Számos látogatónk meglepetéssel, megdöbbenéssel nyugtázza, ahogy egy test nélküli fej lebeg a szeme előtt az éterben – annak ellenére is, hogy egyik legegyszerűbb, és egyébként legrégebbi tükörillúzióról van szó. Az üzemeltetői oldalon mindig jó érzés hallani az első nevetést, látni az első mosolyt, tulajdonképpen még azelőtt, hogy egyáltalán megkezdődne a tárlat, így azt hiszem, én ezt emelném ki.
Úgy fogalmazol, hogy a Fej a tálcán az egyik legrégebbi tükörillúziótok: ezek szerint folyamatosan bővültök? Vannak esetleg jelenleg is bővüléssel kapcsolatos terveitek, akár az installációk-, akár a budapesti helyszínek számát tekintve?
Farkas Gabriella: A budapesti helyszínek számát tekintve jelenleg egyáltalán nincsenek bővüléssel kapcsolatos terveink, egyelőre a jelenlegit csinosítgatjuk, az illúziók tekintetében azonban folyamatosan bővülünk.
Mit gondolsz a múzeum fő húzóerejének? Mi az, ami miatt jó szívvel ajánlanád bárkinek?
Farkas Gabriella: Az emberek többségének a látás az az érzékszerve, amelyre – az összes többi felett – hajlamos támaszkodni. Mi egy óra alatt meg tudjuk mutatni, be tudjuk bizonyítani, mennyire egyszerű is megtéveszteni a szemünket. Legyen az ember kisiskolás, vagy akár nyugdíjas, a múzeumban szembe jöhetnek vele filmekből, internetről vagy könyvekből már ismert trükkök, és addig még nem látott illúziókat is megismerhet. Olyan optikai csalódásokat vonultatunk itt fel, amikkel nap mint nap találkozunk, még ha fogalmunk sincs róla, aktívan nem is érzékeljük. Épp ezért úgy gondolom, a múzeum legfőbb vonzereje a kíváncsiságunk kielégítése.
Az, hogy amikor valaki meglát egy képet, ahol a szomszédjai lógnak egy falról, vagy ötödmagával kártyázik, tudni akarja, mégis hogyan lehetséges ez.
Részese akar lenni a nagyobb viccnek, az átverésnek, mi pedig segítünk, hogy belehelyezkedhessen ezekbe a helyzetekbe, és meg is érthesse őket.

Az Illúziók Múzeuma termei és installáció a hét minden napján várják a kíváncsi látogatókat, akik szeretnének egy nagy játék részesei lenni, miközben kicsit közelebb kerülnek mindennapi életük szemfényvesztéseinek megértéséhez. Ajánlott osztálykirándulásokhoz, családi kiruccanásokhoz, vagy randikhoz – különösen kisgyermekes párok számára, hiszen így a gyerkőc energiáit lekötve tölthetnek együtt minőségi időt.