Azt hinnénk, hogy arcunk tökéletesítése, a szépítő filterek használata a valótlanságig a 21. század, az Instagram és a Tiktok műve. Ám ha betekintünk a művészettörténetbe, akkor kiderül, már a 16. századi portrékon is megjelenik a retusálás, a szájak, orrok és arcformák divatosabbá tétele.
A BBC cikke arról mesél nekünk, hogy hogyan változik az arcunk és az arról való gondolkodásunk az idő elteltével. Az okostelefonok, a selfie kamerák, a közösségi média felületei mind lehetővé teszik, sőt szorgalmazzák a szépítő funkciók használatát. Lehetőség nyílik arcunk kisimítására, az asszimetriák megszüntetésére, akár a végtelenségig, az egyediség és a felismerhetőség teljes megszűnéséig.
Ám ezen jelenség miatt nem csak a technológia hibáztatható, meglepő módon! A szépség hamisítása hosszú időre nyúlik vissza. Ugyanis nemrégiben derült ki, hogy az English Heritage restaurátorai I. Erzsébet királynő egyik legközelebbi barátja, William Cecil, Lord Burghley dédunokájának 17. századi portréjának tisztítása közben felfedezték, hogy Diana Cecil képmására a készítés utáni években egyfajta szépségszűrőt alkalmaztak.
Bár saját korában lenyűgözőnek tartották, Cecil meredek hajkoronája és karcsú ajkai – ahogyan eredetileg 1634-ben, 31 éves korában a neves angol portréfestő, Cornelius Johnson megörökítette – már nem feleltek meg a követelményeknek. Így a restaurátorok valamikor a 19. század vége előtt elkezdtek dolgozni rajta. A portré agresszív átfestése akkor derült ki, amikor az English Heritage eltávolított egy réteg régi lakkot. A retusálás során Cecil ajkait feldagasztották, és göndör frufruját lefelé húzták, hogy homlokának nagyobb részét takarja. Így kompatibilissé tették a festményt a későbbi, 19. századbeli szépségideálokkal, ezáltal legendásnak vélt szépségét fenn tudták tartani.
Cecil arcának másítása nem az első eset volt, amikor a modell megjelenését meghamisították. Egy évszázaddal korábbi 1574-es portré esetén is megtörtént hasonló eset. A nagyhatalmú Medici család egy tragikus sorsú tagjának, Isabella de’ Medicinek portréjához is hozzányúltak. A nőt a pletykák szerint a férje unokatestvérével, Paolo Giordano Orsini olasz nemessel folytatott botrányos viszonya miatt öltek meg.
Izabella arcának valódi vonalait olyan radikálisan eltüntették, hogy a művet birtokló pittsburghi Carnegie Museum of Art nem is tudta, hogy a gyűjteményében van egy képmása. Csak, amikor az intézmény 2014-ben nekilátott megerősíteni a gyanút, jöttek rá arra, hogy néhány lakk réteg alatt a híres Medici család egy tagja rejtőzik, így sikerült feltárni az elfeledett Izabella arcát. A feltárt arc idősebb, fáradtabb, meggyőzőbb, orra enyhén kampós, szeme alatt karikák ülnek. Egy szóval korántsem volt annyira tökéletes, mint a megszépített verziója. A külsejének „kijavításán” kívül az átfestés (amelyről úgy vélik, hogy valamikor a 19. században történt) eltávolított több olyan szimbólumot is, amelyek Izabellát Mária Magdolnával akarták egyenlővé tenni.
Nem csak a nők arcán hajtottak végre efféle szépség beavatkozásokat. Az ünnepelt német-svájci festő, Hans Holbein az ifjabb, saját festőállványán a szépségszűrők között lapozgatott, amikor Derich Born portréját készítette – egy fiatal, babaarcú kereskedőét a londoni Steelyardban, a nagyhatalmú Hanza-szövetség angol bázisán.
A kaliforniai J. Paul Getty Múzeumban nemrégiben restaurált 1533-as portré bizonyítékokat tárt fel arra vonatkozóan, hogy Holbein elégedetlen volt az arc puffadt orcáival és puha állkapocsvonalával, így többszöri visszatéréssel, átdolgozta azokat. Az eredeti festmény és a Holbein kedvére átírt festmény között nagy különbség lelhető fel ebben az esetben is.- olvashatjuk a BBC cikkében.
Józsa Kamilla írása
Egy hozzászólás