7 felejthetetlen Hans Zimmer-szerzemény

2024. november 7-én Hans Zimmer ismét Magyarországra látogat. Budapest is bekerült a The World of Hans Zimmer – A New Dimension európai turnéjának állomásai közé, így a legendás filmzeneszerző rajongói idén is élőben lehetnek fültanúi kedvencük zsenialitásának. Az örömteli hír kapcsán összegyűjtöttünk 7 felejthetetlen Zimmer-szerzeményt, amik nélkül a filmek és mesék, melyekben felcsendültek, nem lennének az igazik.

Hans Zimmer kétszeres Oscar-, háromszoros Golden Globe-, és négyszeres Grammy-díjas német zeneszerző. Legismertebb munkái filmzenék: olyan dallamok, amelyek közül biztosan te is sokat ismersz – még akkor is, ha éppenséggel nem tudod, hogy a filmzene egyik koronázatlan királya szerezte őket. Több, mint 35 éve tartó hollywoodi pályafutása során 500-nál is több izgalmas projekten dolgozott – ezek közül emelünk ki most – csupán ízelítőként – 7 szerintünk felejthetetlen szerzeményt.

1.Az áttörés: Leavin Wallbrook / On the road (Az Esőember – 1988)

Aki látta Az Esőembert, két dologra biztosan emlékszik: Dustin Hoffman szívfacsaró alakítására, és Zimmer első igazán nagy port kavart filmes munkájára, mely rögtön az Oscar-jelölésig repítette. Bár a ’89-es díjátadón – Hoffmannal ellentétben – a zeneszerző nem váltotta díjra a jelölését, szerzeményével már ekkor beírta magát a filmzene-történet nagykönyvébe. Az elektronikus alapokon nyugvó zenék egyedi hangzásvilágról billentyűs hangszerek, illetve egzotikus fafúvós és ütőhangszeres elemek – például pánsípok és acéldobok – gondoskodnak. Dramaturgiai szempontból nézve a teljes filmzene leginkább Raymond (Dustin Hoffman) karakterére és zaklatottságára koncentrál, a Leavin Wallbrook/On the road pedig mesterien adja vissza a filmbéli feszültséget, valamint annak road movie hangulatát.

2.Az első Oscar-díj: Az Oroszlánkirály – 1994

Ma már hálával tölt el, ha belegondolok, hogy hosszú évekkel ezelőtt a Csipkerózsikát előbb láttam, mint Az Oroszlánkirályt, ugyanis (SPOILER-VESZÉLY) Demóna – halálakor eleresztett – dermesztő sikolya legalább valamelyest felkészített arra a megrázkódtatásra, amit később Hans Zimmer kifejező dallamai jelentettek. A zene akkor is tűpontosan mesélte volna el Simba tragédiáját és fájdalmát, valamint a múlttal való szembenézés és apjára való emlékezés minden nehézségét (és olykor szépségét), ha kép és egyéb hangok nélkül ismerkedünk a történetével. (Nagy kár lett volna, mert Stohl András olyan kiváló munkát végzett a szinkronnal, hogy az én első szerelmem – kizárólag a hangja miatt – éppen Simba volt.)

A zeneszerző gyermekként veszítette el édesapját, így nem meglepő, hogy ennyire szívet tépően húzta alá a veszteségek, a gyász és a halál lényegét a meséhez írt zenéjével. Egy interjúban úgy fogalmazott, addig nem értette meg teljesen a történetet, amíg el nem kezdett dolgozni rajta. Mufasa halála – a saját gyermekkori élményei miatt is – sokkal komolyabbá tette a dolog számára, így esze ágában sem volt épp a zenéjével “felhígítani” az eseményeket. Komolyan akarta venni a történetet, ami egy apa halálával foglalkozik és a nézőket, a gyerekeket, akikhez szerinte egy mesén keresztül sem lehet lekezelően beszélni.

3.Amiért dupla köszönet jár: Egyiptom hercege – 1998

A DreamWorks klasszikusát nagyon izgalmas atmoszféra jellemzi, amit Hans Zimmer zenéje mesterien tesz még különlegesebbé, miközben a legkülönfélébb jeleneteknek adja meg az alaphangját. Ahol az szükségeltetik, ott hangszerek sírnak az elsőszülött – és egyetlen – fiát gyászoló, megtört, és tehetetlen dühöt érző apa helyett, máshol az égő csipkebokor csodáját “narrálja” úgy a zenével, hogy szinte magától értetődő, hogy az Úr ekképpen szól Mózeshez, miközben hátborzongatónak érezzük, hogy ennek szem- és fültanúi lehetünk. Ha ez önmagában nem lenne elég, Zimmer mutatta be a rendezőknek Ofra Haza – sugárzóan tehetséges, tragikus sorsú – izraeli énekesnőt is, a Kelet Madonnáját, aki Mózes édesanyjának kölcsönözte hangját a világ összes nyelvén (igen, magyarul is) – sokunk számára felejthetetlen módon.

4.Ami talán eszedbe sem jutott volna: Holiday – 2006

A film, amivel kapcsolatban egy másik férfi neve egészen biztosan előbb jut eszedbe, mint Hans Zimmeré. Ha azt mondom, Holiday, te azt mondod, Jude Law, nem igaz? Ne aggódj, ezzel nem vagy egyedül (ha mégis úgy éreznéd, nézz csak fel a TikTokra, különösen karácsony környékén). Sokak számára meglepő lehet, hogy Hans Zimmer – aki addigra már számos olyan, nagyívű hollywoodi mozihoz szerzett zenét, mint amilyen a Gladiátor, vagy a Ridley Scott-rendezte Hannibál – belevágott egy romcomba. Aki azonban látta, vagy pontosabban hallotta már legalább egyszer a Holidayt, úgy, hogy oda is figyelt a melódiákra, az ha nem is tudta biztosan, de talán sejtette, hogy Ő áll a háttérben.

A film főcímzenéje úgy tartalmas, hogy közben tökéletesen simul bele egy könnyed kis romantikus filmbe, amiben – a zene és a történet párosához hasonlóan – humor mellett kiválóan megférnek a mély, széles skálán mozgó érzelmek is.

5.Egy Hans Zimmer – John Powell koprodukció: Kung Fu Panda – 2008

Ami egyeseknek Az Oroszlánkirály zenéje, az másoknak a Kung Fu Pandáé. A zeneszerzők – hasonlóan az Oscar-díjas alkotáshoz – egyáltalán nem szándékozták megkerülni a téma komolyságát (a mesére olykor jellemző, látszólagos komolytalanság ellenére sem), és a pop-os hangzásvilágot teljesen megkerülve készít hagyományos zenekari zenét, autentikus kínai harmóniákkal díszítve.

“A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent!”

Oogway mester utolsó szavainál talán csak Hans Zimmer és John Powell Oogway ascends című műremekére emlékszik jobban az, aki látta a 2008-as mozi egyik legmeghatóbb jelenetét. A szerzőpáros elképesztően finoman nyúl az elmúlás kérdésköréhez, miközben egy pillanatra sem engedi el az autentikus keleti hangzásvilágot. Olyannyira nem teszi, hogy a hitelesség érdekében a teljes filmzenében számos tradicionális kínai hangszert, például erhut (más néven: kínai hegedűt, egy jellegzetes hangú, kéthúrós vonós hangszert), guzhenget (vagy: kuncsenget, egy kínai, citeraféle húros-pengetős hangszert), kínai fuvolát és baigong dudát is használtak.

6. A feszültségkeltés magasiskolája: Rush – 2013

A Daniel Brühl és Chris Hemsworth főszereplésével készült mozi Niki Lauda és James Hunt világhírű F1-versenyzők rivalizálását-, és a híres 1976-os Lauda-balesetet dolgozza fel, így önmagában sem egy könnyed kis nyári limonádé. Hans Zimmer azonban képes zenéjével a végletekig fokozni a történetet átitató feszültséget. Néhány hang tökéletes összeérése által válik szinte tapinthatóvá a dráma, amit a fiatal pilóta tragédiája okozott, a versenyzők között húzódó ellentétek – miközben szinte alig észrevehetően meghúzódik a háttérben a két nagyágyú egymás iránt érzett tisztelete is.

Az első hangtól az utolsóig kiválóan simul a történetbe – és kiválóan illeszkedik abba a Zimmer-életműbe, amiből a legtöbb embernek, aki ismeri a zeneszerző munkásságát, van egy titkos nagy kedvence, ami valamiért minden egyéb szerzeményen felül áll – az enyém, azt hiszem, épp a Rush – Hajsza a győzelemért zenéje.

7.A legfrissebb Oscar-díjas: Dűne – 2021

Denis Villeneuve mozija csupán a látvány – és a leszerződtetett szupersztárokat – tekintve is izgalmas utazást ígér. A Hans Zimmer szerezte filmzenével – melyért cserébe a zeneszerző elnyerte második Oscar-díját – kiegészülve pedig olyan komplex élményt sikerült életre hívniuk, amely még a sci-fi-k világától teljesen elhatárolódó barátnőimet is képes volt két és fél óra erejéig a képernyő elé szegezni (bár esetükben, attól tartok, ennek legfőbb oka inkább Timothée Chalamet volt). Hans Zimmer a különleges történetet ötletes zenei megoldásokkal támogatta. A Vanity Fair-nek például elmesélte, hogyan készített Chas Smith zenész és szobrász segítségével egy olyan nagyméretű fém “házat”, amely egyben ütős hangszerként is funkcionált, és hogy megkérte csellistáját, Tina Guót, hogy hangszerét úgy szólaltassa meg, mintha az egy “tibeti harci kürt” lenne.

Egy cikkben – befogadható terjedelemben – összefogni Hans Zimmer munkásságának minden fontos elemét a lehetetlennel határos. Napestig sorolhatnánk az olyan elképesztő alkotásokat, mint a Davy Jones (Karib-tenger kalózai 2.)-, a Sötét Lovag-, vagy a 007 Nincs idő meghalni filmzenéje, vagy épp A Korona című népszerű sorozat főcímzenéje – Zimmer mindegyikkel maradandót alkotott. Szerencsénkre talán nem is szükséges bármit kiemelni: a gazdag életmű rengeteg elemét elérhetjük akár nap, mint nap a Spotify-, vagy a YouTube felületein, 2027. november 7-én pedig egy nagy csokorra valót hallgathatunk meg belőle az MVM Dome-ban.