Még be sem mutatták A kaszkadőrt, már azt latolgatják iparági körökben, hogy alighanem egy franchise első darabja kerül hamarosan a mozikba. Az egyik komponens a két főszereplő személye: a címszereplő Ryan Gosling és partnere, Emily Blunt napjaink legnagyobb sztárjai közé tartoznak, ráadásul az ő nevük is fémjelzi 2023 két legfontosabb mozis eseményét, a Barbie-t és az Oppenheimert.
A kaszkadőr másik vonzó tulajdonsága, hogy akció-vígjáték, ami mindig nyerő képlet, az utóbbi években a Kingsman és a Deadpool is bizonyította, hogy ebben a műfajban hosszú távra lehet tervezni, ha ügyesen ki van találva a matéria, és jól csinálják, akik hozzányúlnak. További pozitívum, hogy A kaszkadőr egy nyolcvanas évekbeli tévésorozat koncepcióján alapul – az akciófilmek jómunkásembere kénytelen igazából is vásárra vinni a bőrét –, a nosztalgia és a retró pedig valóságos kincsesbánya, akár komolyan, akár ironikusan viszonyulnak hozzá. Szintén nem elhanyagolható tényező, hogy a film alkotója az a David Leitch, aki kaszkadőrből lett rendező, és olyan elképesztő tudással rendelkezik az akciók koreografálása terén, mint kevesen Hollywoodban. Ráadásul pont egy franchise is kötődik a nevéhez: John Wick az ő kreativitása révén verekedte magát a legtöbb halottat gyártó akcióhősök közé. A kaszkadőr tesztvetítései után rendkívül pozitív visszajelzések érkeztek, kiemelve, hogy különösen a közelharcos jelenetek jelentenek új mérföldkövet a műfajban.
A finomhangolás is a sorozat irányába mutat: A kaszkadőrben sok az erőszak, hiszen akciófilmről van szó, ám egyetlen összecsapás sem annyira durva, hogy emiatt a produkció szigorú korhatáros besorolást kapna, ami a boldog jövő záloga.
One thought on “Ezért lehet franchise A kaszkadőrből”
Comments are closed.