A Highlights of Hungary 2024-ben is kiválasztotta azt az öt nagykövetet, aki segít felkutatni azokat a hazai és határon túli magyarokat, akik teljesítményükkel, elhivatottságukkal értéket képviselnek és egyben a közösség érdekét szolgálják. Az idei Highlights of Hungary egyik nagykövete Lackfi János József Attila-díjas író és költő, aki szeretné megtalálni a köztünk üde színfoltként élő hétköznapi, mégis nem mindennapi hősöket.
Hogy érintette, amikor felkérték a Highlights of Hungary nagykövetének?
Lackfi János: Nagyon megtisztelő és örömteli, mert tényleg sok érdemes személyiség van, és valami módon hisznek abban, hogy van egy olyan rálátásom, amivel segíteni tudok vagy mellé tudok állni egy fontos ügynek. Nem árt, vagy legalábbis ráfér a közvéleményre, hogy valami izgalmasat és jót, illetve igazán építőt hozzunk be a közbeszédbe. Aki használ internetet, az tudja, hogy a botrány mindig a legnagyobb hír, hiszen csak ezt lehet olvasni, hogy „jaj Istenem elütötték, meghalt, kirabolták, satöbbi…”, nyilván ezek hamarabb mennek rá a szenzációra és szenzációt csinálni abból, ami valóban szenzációs -, hogy vannak érdemes, érdekes, izgalmas, tehetséges és mindenki számára hasznos emberek – és ebben segédkezni, az nagyon jó érzés.
Milyen felelősséget érez ezzel a szerepvállalással?
Lackfi János: Hát ez egyfelől lehetetlen, mert nincs ilyen. Ha arra gondolok, hogy hány jó festőt, írót, zenészt ismerek, ez mégsem csak erről szó, de akár erről is szólhatna. De hogy valami olyan speciálisan beágyazott teljesítmény legyen, ami valamilyen nagyon neuralgikus ponton, nagyon izgalmas módon hatja át a társadalmat, tehát nem csak művészet, nem csak sportteljesítmény, vagy csak vállalkozás, hanem „de is” legyen. Van ennek valahogy egy ilyen lehetetlen karaktere, de szerintem ez adja a szépségét is. Meg kell próbálni egy olyan koktélt létrehozni, amelyben az 5 találat kellően távol esik egymástól, vagyis azt mutatják, hogy
„mennyi helyen munkálkodnak láthatatlan hősök a magyar társadalom szövetében, nem is mindig elismerve vagy díjazva, kiemelve, hanem pont, hogy sokszor teljesen árnyékban maradnak és a színessége kell legyen ennek az értéke.”
Lackfi János: Amikor közvetítünk valamiféle értéket, akkor felvázolunk egy értéktérképet is, ami minél inkább túlmutat magán a teljesség felé is. Ez a díj jövőre is lesz és azután is, szóval igazából mi csak egy láncszem vagyunk a sorban. Szövünk egy szőnyeget nemzedékről nemzedékre és most idén a mi sorunk következik, úgyhogy ennek olyannak kellene lennie, hogy egyben folytatni is lehessen és önmagában is legyen elég izgalmas.
Milyen vonalon szeretne elindulni a kutatásban?
Lackfi János: Alapvetően sokfélén. Eszembe jutott olyan például, ami mezőgazdasági hagyományőrzéssel kapcsolatos, de nagyon szeretem a POKET-es csapatot is, ők már megkapták ezt a Highlights of Hungary-díjat. Szerintem ez az ötlet hallatlanul izgalmas és van közösségi dimenziója is, tehát a célja, hogy kicserélje a mobiltelefonjainkat egy azonos méretű könyvre és ez annyira sikeres lett, hogy mostanra egy mozgalommá nőtte ki magát. De szintén jó példa erre a Muralpaint falfestő társaság, akik Szegeden nagyon lerohadt házakat, trafóházakat telefestettek és ilyen gyönyörű, szuggesztív erdei képek születtek.
„Valami, ami nagyon feltűnően nem szép volt, nagyon feltűnően szép lett.”
Tehát elkezd hordozni valamit és túlmutat önmagán, mert mi van, ha ezek átváltoztathatóak egy egyszerű művészi gesztussal? Nyilván ez nem old meg végleg mindent, de csinál valamiből valami egészen mást, és ezzel megemeli a közérzetet és a tájképet is. Ugyanakkor behoz valamit, ami képzőművészetileg és természetrajzilag is igényes, szóval engem az ilyenek izgatnak meg érdekelnek. Ezek egyszerre sok társadalmi réteget is érintenek, ezáltal mindenkinek egy élő múzeummű válik az adott épület. Tulajdonképpen ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki akvarellfestéket csöpögtet rá egy vizes papírra és a színek így szétfutnak, tehát nekem ez a szétfutás fontos, hogy valaki csinál valamit, ami látszólag pontszerű, de közben rögtön elkezd hatni.
Van elképzelése az ideális Highlights of Hungary-jelöltről?
Lackfi János: Talán ez, hogy szeretne hatni a környezetére, szeretni minőségi változást előidézni – akár szívbelit, akár szellemit, akár művészit -, lelkesíteni szeretne másokat, tehát ezek azok a kulcsszavak, amik egyelőre fortyognak bennem. Rengeteg dolog van, ami lehúzhat bennünket és megoldásként itt most nem a mérgező pozitivizmusra gondolok, hanem arra, hogy nagyon sokszor a közvetlen közelünkben lévő energiaforrásokhoz nem találunk oda és ugyanez a helyzet a láthatatlan hőseinkkel, szóval én a Highlights-szal együtt ezt az odavezető utat szeretném megkönnyíteni.
Teret kaphat az irodalom a jelöltek keresésében?
Lackfi János: Teret kaphat, de majd nagyon el kell gondolkoznom azon, hogy ki az az irodalmár, aki kiemelkedhet, mert sokan használják az irodalmat terápiás célokra, és az, hogy egy író ír – kicsit csúnyán fogalmazva -, az alapvető állapotbeli kötelesség és nem arra gondolok, hogy akkor álljon kézen és hadonásszon tűzijátékokkal, hanem hogy valami olyan érzékeny pontot tudjon megérinteni a teljesítménye, amitől mások egyszerűen belelkesednek és azt mondják, hogy „Hú nekem is kell valami, meg kell találnom azt a valamit”. Mindenkire rá van bízva valami ilyesmi, csak a mindennapi taposómalom mellett sokszor nem jutunk el ehhez.
Szeretne valamilyen ügyet vagy kitűzött célt ezzel népszerűsíteni?
Lackfi János: Én azt remélem, hogyha jól sikerül megtalálni azt az öt jelöltet, akkor mindegyikőjük a teljesítménye mellett egy ügyet vagy célcsoportot is fog tudni képviselni és valamilyen lelkesítő üzenetet is közvetít majd.
