Azt mondják, ha egy lazán beszélgető társaságban nem kerül elő a szex téma, ott kém van. Persze ezt nem kell ennyire véresen komolyan venni, de lássuk be, szexuális lények vagyunk, teljesen természetes, hogy beszélgetünk róla. Nézzük, a férfiak hogy vélekednek erről.
Sokan kiemelték a spontaneitást, ami valljuk be, nem mindig az erősségünk, hisz szeretünk előkészülni, megadni a módját, bevetni minden praktikát, hogy a kiszemeltünket teljesen elvarázsoljuk. S ez azért távol áll a spontaneitástól. Hiszen ki az, aki a nap 24 órájában úgy érzi, hogy kívánatos? Plusz ott vannak azok a fránya hormonok is, szóval nem egyszerű, de mégsem lehetetlen. Egy reggeli móka a zuhany alatt, főzés közben a konyhapulton (éles eszközökre, és a hőre figyelni érdemes), vagy akár az íróasztal alatt egy kellemes meglepetés.
A bátrabbak próbálkozhatnak akár extrém helyszínnel is. S ha épp nem is esik egymásnak a pár, mert a helyzet nem engedi meg teljesen, eléggé feltüzelhetik egymást, hogy alig várják a bejárati ajtó nyitását, mikor már a ruháktól szabadíthatják meg a másik fedett testét.
Soha ne mondjuk azt, hogy soha…
Az orgazmuskészségünk függhet sok mindentől. Az éppen adott hormonális állapotunktól, a lelkiállapotunkon keresztül, a férfihoz -, és önmagunkhoz való viszonyunkig. Ha feszültek vagyunk, nyűgösek, fáradtak, stb, kevésbé tudjuk magunkat elengedni. Ezt is szerintem tanulnunk kell. Ha esetleg ismerünk bármi olyat, ami segít jobban hangulatba kerülni, nyugodtan vessük be, ne szégyelljünk semmit. Legyen ez akár egy film, könyv, vagy bármi.
De vannak helyzetek, mikor a partnerünk jobban ismeri a testünk aktuális vágyait, mint mi magunk. Ritka, de előfordul. Sok nőnél csak egy orgazmus sikerül az aktus alatt, más nők nem képesek sorozatosan egymás után elélvezni, s sok pedig azt sem tudja, milyen az, ha a belső csiklót izgatva éri a gyönyör… Egészen addig, míg nem jön egy férfi, s megmutatja, hogy az általuk felépített kis világ önmagukkal kapcsolatban ledönthető, mint egy kártyavár. Szóval hagynunk kell megtörténni a dolgokat, s nem kötni az ebet a karóhoz. Engedjük a pasinknak megmutatni azt, hogy „van a határainkon túl is orgazmus”.
Nem csak mi nők várjuk a törődést, az időt, mit ránk fordítanak. A pasik is ugyanúgy vannak ezzel. Szeretik, ha időt nem sajnálva, gyengéden fedezzük fel őket, figyelmesen, nem elsietve, felületesen.
S ha éppen a szeretett férfink csak velünk akar foglalkozni, élvezzünk ki minden mozzanatot. Hisz öröm adni, és kapni is.
