Az előző cikkben már felvezettem, miről is fog szólni a mostani. Vannak tévhitek, melyek még most is tartják magukat, hiába vannak naprakész cáfolatok.
Első mítoszként a szüzesség van terítéken, azaz a szűzhártya. Sokan úgy képzelik, mint egy hártya szerű bőrlemezkét, mely eltorlaszolja a hüvelybemenetet, ellenben van rajta egy kis lyuk, amin keresztül a menstruációs vér távozhat. A szűzhártya (latinul hymen), mint a nők érintetlenségének jelzője, egészen a XV. Századig nem is létezett. Ellenben a szüzesség követelménye ezelőtt is marginális kérdés volt a férfiközpontú társadalmakban.
Hiába a friss kutatások eredményei, melyek lerombolják az évszázadokra visszanyúló mítoszt, a kultúránk tovább élteti. A szűzhártya egy visszamaradt szövetmaradvány, melynek sokféle alakja lehet. Vannak csecsemők, akik e nélkül születnek meg, de a tini lányok egy részénél a kamaszkor végére el is tűnhet. S némely nőknél pedig az első szülés alkalmával szakad el, mivel behatolásnál nem reped, hanem megnyúlik. A szűzhártya megléte, s nemléte nem árulkodik a szüzességről, és a nőgyógyász sem tudja megállapítani ennek alapján az érintetlenséget.
Második témaként az orgazmusról, és a hüvelyről esik szó. Ha felcsapjuk a google-t, azonnal szembesülünk a számokkal, hogy hány fajta orgazmus létezik, s te kipipáltad-e mindet, ezzel még nagyobb terhet rakva a nők vállára. Pedig nem az lenne a cél, hogy a szexet szabadon, női mivoltunkat megélve, befogadással, lágysággal élvezhessük?
Ha már lágyság, álljunk meg egy pillanatra. Amikor egy nő szabadon éli meg a szexualitását, szabadon van benne, engedi áramoltatni önmagát, az energiáit, akkor a medence ellazul. A hüvely is laza, lágy lesz, nem feszes. A lazább hüvelyfal nem összekeverendő a tág hüvellyel. Kisebb lesz a súrlódás a lágyságban, így könnyebben kap nyomást a belső csikló, mely a hüvely alsó falának két oldalán található. Ahhoz, hogy megteljen vérrel a csikló merevedésre alkalmas szövetei, olykor akár ¾ – 1 óra is kellhet, de ez egyénenként változó. Tudományos szempontból a G pont nem létezik. Azaz nincs anatómiailag elkülöníthető pont, mely nyílt út az eksztázis felé. Amit G pontnak hiszünk, nem más, mint a csikló izgatása belülről. De ez nem mindenkinél működik ugyanúgy.
A nők negyede, harmada képes állandó orgazmusra pusztán vaginális izgatás révén. A fennmaradó része a nőknek néha, ritkán, vagy soha nem képes a hüvely által elért orgazmusra.
Az örömérzet nagy része a csiklóból származik. S azért, mert a testünk máshogy működik, még nincs velünk baj. A feladat az, hogy megismerjük mi az, ami gyönyört ad a számunkra, s hogyan.
