Pszichológusok szerint a párkapcsolati konfliktusoknak elsősorban az a célja és funkciója, hogy összecsiszoljon bennünket.
A párkapcsolatoknak bizonyos szakaszai vannak, amelyek fejlődésen mennek keresztül és ezek által valamilyen szinten növekszik, gyarapodik a kapcsolat, ahogy a párok tagjai is.
A “rózsaszín köd” fogalmát nem kell magyarázni, mivel ez a legismertebb és természetesen legszeretettebb fázisa a kapcsolatoknak, de mi van akkor, amikor ez eltűnik és a csupasz realitással találjuk magunkat szemben? Általában ilyenkor csúsznak be a súrlódások, nézeteltérések és szembeötlik minden, ami csak létezik és zavarja az embert.
Bár ezek nem kifejezetten kellemes szituációk, korántsem azt jelzi, hogy a párkapcsolat dinamikájával, illetve hogy velünk vagy párunkkal lenne probléma. Talán nem is gondolnánk, de a rózsaszín köd szerepe pontosan az, hogy kialakítsa azt az erős köteléket, ami később a hullámvölgyekben is megtart.
Emiatt a konfliktusok elsődleges célja nem a széthúzás, hanem az összecsiszolás!
Ebben a fázisban élünk meg olyan helyzeteket, amelyek rávilágítanak a saját és párunk hibáira is és a tényleges énünk jelenik meg a másik előtt, ezért ilyenkor a következő lépés, hogy ezeket a hibákat és súrlódásokat tudassuk egymással, megbeszéljük és korrigáljuk azokat. Ezzel a párkapcsolat és párok közötti kommunikáció is egy magasabbra szintre emelkedik. De hogyan is néz ki ez a konfliktusos szakasz?
A kapcsolat elején, amikor a szerelem mindent betölt, köztük az agyunkat is, a fejünkben csak a MI fogalma létezik, vagyis nem létezik az ÉN és TE és ebből fakadóan azt érezzük, hogy nem is tudunk egymás nélkül létezni. Amikor viszont ez alábbhagy, akkor újra elkezdünk én-ként működni, feltűnik, hogy annyira nem is vagyunk hasonlóak és újra fontossá válnak a saját szükségleteink és igényeink emiatt kelleni fog az a bizonyos én-idő, ami teljesen normális.
Amikor feltűnnek a különbségeink, akkor gyakran pont azok a tulajdonságok kezdenek el zavarni, amelyeket korábban szerettünk a másikban. Ezek eredményeként már a legapróbb eltéréseket is felnagyítjuk és hatalmas súrlódásokként éljük meg. Bármilyen háttérbeli, személyiségbeli, illetve a nemek közti ellentétek is generálják a konfliktusokat, mert akár tudatosan akár nem olyanra akarjuk formálni a másikat, mint amilyennek a rózsaszín köd alatt láttuk.
Tulajdonképpen ez a párkapcsolat valódi próbatétele, itt dől el, hogy képesek vagyunk-e csapatban gondolkozni, együttműködni és kompromisszumokat kötni. Habár alapvető szerepe van a konfliktusoknak, könnyen elfajulhatnak és mérgezővé tehetik a kapcsolatunkat, ezért általában két kimenetele van a dolognak. Vagy magasabb szintre emeljük a párkapcsolatot vagy véget vetünk neki.
Ezen gyakorlatban is segíthetünk, hogy ha felidézzük magunkban azokat a körülöttünk lévő párkapcsolatokat, amelyeket tisztelünk és bármilyen nehéz szituációban előttünk lehet az ő párkapcsolatuk.
Zárógondolatként minden párkapcsolatról elmondható, hogy vannak súrlódások, amelyeknek az a célja, hogy elfogadjuk és szeressük önmagunkat és a párunkat is úgy, ahogy van és aktívan tegyünk azért, hogy a kapcsolat előre haladjon.
Forrás: Pszichodiák instagram oldal
Egy hozzászólás