Ha azt mondom: libbenős, te azt mondod: mojza – legalábbis akkor biztosan, ha foglalkoztatnak hazai tervezők hazai márkái. Szabó Heni főállásban masszőr, egyébként pedig tervez, varr, olykor workshopokat tart, és a mojza projekttel igyekszik a fenntartható divatot Magyarországon is előremozdítani – párja és nővére is saját márkát üzemeltet, így inspirációért, vagy kreativitásért biztosan nem kell a szomszédba mennie. De honnan indult a márka, mi vezette a fenntartható megoldások felé, és miért gondolja, hogy minden alkotónak workshopokat kellene tartania? Elsősorban ezekről beszélgettünk Henivel kis birodalmában, a mojza meglehetősen kellemes hangulatú „főhadiszállásán”.

Mi volt előbb: nem a tyúk, vagy a tojás, hanem a masszázs, vagy a varrás?

Heni: Igazság szerint a varrás, de csak tanulás szempontjából. A Modell Divatban – most Kreatív Technikum – tanultam, ott végeztem textilrajzoló- és modelltervezőként. Aztán egy nyári gyakorlat során, amit kint tölthettem Milánóban, rádöbbentem, hogy ez a világ nagyon nem az enyém, majd a szakmai év alatt fogalmazódott meg bennem, hogy mivel szeretnék inkább foglalkozni. Így jött a masszázs, most már hat éve, úgyhogy tulajdonképpen azzal kezdtem előbb aktívan foglalkozni.

Hogy kanyarodtál mégis vissza a varráshoz és a tervezéshez?

Heni: Az egész onnan indult, hogy a mindennapjaimban egyre fontosabb szerepet kezdett játszani a tudatosság, így egyre nőtt bennem az iszonyúan terhelő és kizsigerelő divatipar elleni tenni akarás is. Először csak saját magamnak varrtam, halmoztam a másodkézből szerzett lakástextileket és ruhákat, egészen addig, amíg 2020-ban, a Covid ideje alatt lezártak mindent. Egy nap úgy gondoltam, itt az ideje, hogy végre felhasználjam az addig összegyűjtött darabokat és megnézzem, mennyire nyitottak az ilyesmire itthon az emberek. Volt egy Marvel-es függönyöm, amiből csináltam egy nadrágot, meg egy halászsapit, amiket felraktam az internetre: szinte azonnal elvitték őket. Akkor kaptam meg az utolsó kis löketet, hogy jó, oké, mehet, csináljuk!

Ezek szerint a tudatosságra való törekvés fordított vissza az eredeti szakmádhoz. Ez eléggé egybecseng a mojza, mint márka üzenetével.

Heni: Igen, igazából ez a fő célom, a motivációm: tenni egy élhetőbb divatipar jövőjéért. Ezért dolgozom kifejezetten olyan anyagokkal, technikákkal, amik a legkevésbé ártanak nekünk és a földünknek is. A legfőbb vonal jelenleg az upcycling, de emellett szeretek etikus biopamuttal, tencellel, lennel és zero waste szabásmintákkal is kísérletezni. Fontos szempont volt, hogy ha ebből születik egy márka, akkor ne a vevőnek kelljen azon gondolkodnia, hogy jól dönt-e, ha tőlem vásárol, és hogy az jó-e a bolygónknak. Úgy gondolom ez minden esetben a gyártó felelőssége kell, hogy legyen… Az, hogy alaposan utánajárjon, hogy milyen alternatívák és lehetőségei vannak, és megoldja a tudatosság kérdését a vásárlói helyett.

Azt mondtad, hogy a Milánóban töltött idő alatt fogalmazódott meg benned az, hogy nem biztos, hogy ez a te utad. Mi volt az, ami – látszólag – ennyire eltántorított, és ami annyira azért mégsem vette el a kedved a tervezéstől, hogy később ne tudj erre az útra visszakanyarodni?

Heni: Kint igazán belecsöppentünk a divatvilág azon részébe, amit a legtávolabb éreztem magamtól. Az Haute Couture, a luxus és a felszínes, fenntarthatatlan divat arcát ismertük meg, ami számomra inkább a kiábrándulást hozta magával. Ez a fényűző stílus nagyon nem áll hozzám közel. Viszont az anyagok és a tervezés szeretete ugyanúgy megmaradt. Készítettem magamnak ruhákat, sőt mivel táncoltam és tanítottam is egy ideig, a csapatom és a tanítványaim egyszerűbb fellépőruháit is volt, hogy én csináltam. A háttérben ez mindig ott volt, szerencsére sosem tűnt el igazán az életemből.

Ahol most vagy a márkával, a mojzával, az már a végcél, tehát ezzel alapvetően kényelmesen elvagy, vagy azért foglalkoztat a gondolat, hogy mi lehet még ezen túl? Hogy milyen lehet például egy nagyobb márkát menedzselni?

Heni: Abszolút, tervben van, és nagyon szeretném, ha a márka bővülne, és fejlődne. Viszont ez nagy lépés: több felelősség és sok megoldandó kérdés jár vele. Sajnos egy márka minél nagyobb, annál nagyobb a lábnyoma. Sokat rágódóm ezen a kérdésen, hiszen akármilyen kicsi is egy márka, ugyanúgy keresletet generál, ami ebben a túlfogyasztó társadalomban nem a jó irányba visz. Aztán mindig észbe kapok, hogy de, nagyon is szükség van a hazai tervezőkre, varrónőkre és arra, hogy példát mutassunk és edukáljuk a vásárlóinkat.

Ennek pedig egy fontos tényezője az, hogy minél több emberhez jutsz el, annál nagyobb figyelmet kap az üzeneted is.

Szóval igen, szeretném, ha a mojza úgy tudna növekedni, hogy ezzel nemcsak a vásárlókat, de más márkákat, vállalkozókat is inspirál arra, hogy sokkal jobban figyeljenek a döntéseik súlyára.

A mojzát inkább az önkifejezésre való igény, vagy egyértelműen ez a „világjobbító” törekvés hívta életre? Már ha ketté lehet ezt egyáltalán választani.

Heni: Természetesen mindkettő. Van ebben egy nagy adag önkifejezés, ami viccesen hangozhat annak, aki ismer, hiszen mindig nagyon egyszerűen és egyszínűen öltözködtem, de van egy belső, merészebb és kreatívabb énem, aki nagyon igyekszik a felszínre törni, és megmutatni magát. Ezt az énemet tudom az elkészített darabokban megélni, és azt hiszem, ez segít abban, hogy egyre bátrabban fejezzem ki magam én is az öltözködésemmel, és levetkőzzem a régen berögződött, „elbújós” stílusomat. Emellett viszont elengedhetetlen számomra az is, hogy folyamatosan arra törekedjek, hogy amikkel foglalkozom, a döntéseim, a vállalkozásaim a lehető legkisebb mértékben ártsanak a környezetünknek.

Az általad tervezett ruhák közül melyik az, amivel a legjobban tudsz azonosulni?

Heni: Alapvetően tudok azonosulni minden egyes darabommal, de inkább egy olyan részem, ami még nincsen igazán felszínen. Viszont ami talán most a legkedvesebb darabom, és tényleg nagyon közel áll hozzám, az egy bő ruha, ami kézi hímzéses terítőkből, fali védőkből és egy férfiingből készült. Ez azért annyira különleges, mert ezeket még a nagymamám hímezte, így benne van minden szeretete és törődése. Csodás gazdája lett egyébként a ruhának, tudom, hogy jó helyen lesz, és jó érzés belegondolni, hogy tudom, hol folytatódik tovább ez a történet.

Van olyan projekt, amibe még nem kezdtél bele, vagy téma, amihez még nem nyúltál hozzá, de nagyon foglalkoztat?

Heni: Szeretnék egyszer egy lélektani folyamatra felépíteni egy kollekciót vagy kollekciósorozatot, ami a négy évszakban jelenik meg, egy-egy állapotra reflektálva, azt az érzést bemutatva. Remélem, hogy leszek majd olyan bátor, hogy ezt megvalósítsam.

Korábban hirdettél meg workshopokat, amik most mintha parkolópályára kerültek volna. Nem látod ezekben a fantáziát, nincs rá érdeklődés?

Heni: De, abszolút: épp emiatt szüneteltetem egy kicsit. Nagy volt a túljelentkezés és teljesen beteltek a hétvégéim, aminek nyilván egyrészt nagyon örültem, de sajnos a kapacitásom véges. Nagyon látom benne a potenciált, tervezek még workshopot tartani, de azt még nem tudom előre, hogy mikor.

Érdeklődés biztosan lenne, vagy, ha úgy alakul: lesz rá.

Heni: Ezek egyébként szuper dolgok, és azt látom, hogy szerencsére az emberek egyre jobban nyitnak az olyan élmények felé, ahol kézzel alkothatnak valamit. Úgyhogy én mindenkit bátorítok, hogy szervezzenek workshopokat, mutassák meg másoknak is, hogy mivel foglalkoznak, és hogy mennyire jó érzés létrehozni valamit a két kis kezünkkel.

Ráadásul ezek az alkalmak nagyon közel tudnak hozni a belső gyermekünkhöz, a felszabadult, örömteli alkotás megéléséhez.

Bízom benne, hogy a libbenős-workshopok is ilyenek, és ezek hatására egyre többen kóstolnak bele a varrás világába. Mert szerintem, ha varrni tudsz, az olyan, mintha lenne egy szupererőd. Átalakíthatsz, megjavíthatsz vagy készíthetsz valami teljesen újat.

A mojza projekt a tudatosság és a fenntarthatóság hírnöke. Ha érdekel Heni munkássága, szívesen figyelemmel követnéd a márka növekedését, és te is örömmel öltözködnél izgalmas ruhákba – mondjuk egy mojza libbenősbe – úgy, hogy közben nem kell azon aggódnod, vajon mennyit ártasz ezzel a bolygónknak, kövesd a mojza projekt Instagram-oldalát, így biztosan nem maradsz le semmilyen újdonságról. Ha pedig az interjút olvasva kedvet kaptál ahhoz, hogy a saját kezeiddel alkoss valamit, akkor figyelmedbe ajánljuk például a Tálka Találka workshopjait, amelyek kiválóak egy barátnős kikapcsolódásra, de randiprogramnak is tökéletesek.