A Netflix legújabb ökothrillerje, a „Cápák a Szajnában,” megosztó alkotás, amely egyaránt igyekszik felhívni a figyelmet a környezeti problémákra és szórakoztatni a közönséget. Xavier Gens rendezőnek, aki korábban a 2007-es „Hitman” című filmben is bizonyította tehetségét, két irányba lehetett volna vinni a történetet. Vagy az abszurd trash-filmek örökségét követve egy „Sharknado” típusú paródiát alkot, vagy egy komolyabb, de még mindig fogyasztható akcióthrillert hoz létre. Szerencsénkre Gens az utóbbit választotta, és a döntése sikeresnek bizonyult: a „Cápák a Szajnában” nagyot tarolt a Netflixen, közel 41 millió megtekintést elérve az első öt nap alatt.
A film főhősnője, Sophia (Bérénice Bejo), egy tengerbiológus, aki csapatával a Nagy csendes-óceáni szemétszigetet kutatja. Különösen agresszív cápákkal találkoznak, köztük egy Lilith nevű, hétméteres nősténnyel, amelyik vérengzésbe kezd. Éveket ugrunk előre, és Sophia még mindig a gyászával küzd, amikor Lilith visszatér, ezúttal az édesvizű Szajnába, ahol emberek életét veszélyezteti. A történet érdekes alaphelyzetet kínál, de a párbeszédek és a cselekmény kidolgozottsága hagy némi kívánnivalót maga után.
A film legnagyobb problémája a túl sok témába való belekapaszkodás. Gens és írógárdája görbe tükröt próbál tartani a mohó politikusok, amatőr környezetvédők és az emberiség környezetszennyező tevékenysége elé, de az eredmény egy kicsit zavaros. Az alig 90 perces játékidő alatt legalább háromféle tanmesét próbálnak egybe gyúrni, és a műfaji besorolás is nehéz: ökothriller, katasztrófafilm vagy cápás horror? Mindhárom egyszerre, ami a film első egy órájában unalmas lehet, de a vége felé, amikor a mutáns cápa és falkája konkrét veszélyt jelent az emberiségre, a történet hirtelen élvezetes lesz.
A színészi játék nem kiemelkedő. Még a The Artist – A némafilmes sztárja, Bérénice Bejo sem tud emlékezetes alakítást nyújtani a gyenge dialógusok és a lapos karakterdrámák miatt. Ugyanez elmondható Nassim Lyesról, aki az elszánt zsarut, Adilt alakítja, valamint Anne Marivin polgármesteri szerepéről és Léa Léviant aktivistájáról is. A szereplők közül egyik sem képes igazán megragadni a nézők figyelmét, ami ront a film általános élvezhetőségén.
Az efféle cápás filmeket azonban nem az emberi karakterek miatt nézzük. A cápák, különösen Lilith, látványosak és félelmetesek. Az akciójelenetek kreatívak és kellően véresek, meghökkentők és jó értelemben elborultak. A film ezen a téren jól teljesít, és a CGI cápák meglepően realisztikusak.
A „Cápák a Szajnában” alacsony, 20 millió dolláros költségvetéséből csodával határos módon sikerült egy épkézláb filmet összehozni. A kis költségvetésű katasztrófafilmek közül ez az alkotás kiemelkedik, és érdemes időt szánni rá. Valamelyest bugyuta, de okosabbnak gondolja a nézőit, mint a Godzilla x Kong vagy a Meg-filmsorozat. Ha elvárásainkat lejjebb tekerjük, a „Cápák a Szajnában” egy gondolatébresztő és szórakoztató tévés „blockbuster.”
Összességében, bár a „Cápák a Szajnában” nem válik modern klasszikussá, érdekes ötletei és a bűnös élvezetet nyújtó finálé miatt érdemes megnézni. A film alapötletében van annyi potenciál, hogy egy folytatásban grandiózusabb kibontást kapjon. Egy unalmas nyári délutánon, jéghideg kólával a kezünkben, ez a film tökéletes választás lehet.
