Eltűnő hölgyek, szemkápráztató varázslat, kártyatrükkök és fergeteges hangulat. Ez mind részese volt a szombati Illúzió mesterei shownak, amelyen ott voltunk, személyesen tapasztaltuk meg a bűvészek elképesztő tehetségét, olykor még kézzel foghatóan is. Még a gyakornokunkat is elvarázsolták!
Igen, elvarázsoltak, még akkor is ha ezt képletesen is értem, ugyanis ellátogattam az Illúzió mesterei komlói előadására, amely az évad záró adása is volt egyben. Őszintén szólva sosem láttam még bűvészshowt az életem során, de egyszerűen képtelen voltam kihagyni, és a lehető legjobb döntés sikerült meghoznom. Emlékszem, amikor még kislányként a tv-ben néztem a bűvészeket és az ő elképesztő trükkjeit, és mindig próbáltam rájönni, hogy vajon mindezt mégis hogyan? Hogy változik meg a kendő színe? Miként tüntetnek el egy felnőtt nőt egy fekete dobozban, vagy a mindenki által ismert, hogyan képes valaki egy nyulat kalapból előhúzni? Akkor azt gondoltam: na igen, ez kérem szépen varázslat. Aztán felnőttként rájössz, hogy ezek trükkök, de olyan trükkök, amit egy mezei, nem bűvész ember nem tudna megcsinálni.
Nem rég bemutattok egy kicsit magát az illúziót, kicsit kiveséztük, de esküszöm, ez az előadás, még ezen is túl tesz. És hogy miért? Elmesélem.
A szemem előtt láttam ahogy egy mozdulattal visszaváltozik a Rubik kocka, miután alaposan összekeverték előttünk. Nyilván megfordult a fejemben, hogy jó oké ez csak egy trükk, nincs is benne semmi. Hát tévednem kellett. Egy fiatal lány csatlakozott Holcz Gáborhoz a színpadon, ő is kapott egy Rubik kockát, amit végül összekellett kevernie, majd a háta mögött kellett (volna) visszaforgatni eredeti állapotába. Persze ez nem sikerült, de nem is baj, ez volt a lényege. Két kezében, maga előtt kinyújtva kellett tartania, majd Gábor megfordult, hogy felénk, de mégis a háta mögött próbálja meg kirakni a kockát. Itt mindenki azt gondolta, hogy látni fogjuk, ahogyan a színek visszaállnak eredeti helyükre, de tévedtünk: a kishölgy, aki összekeverte és kezében tartotta a kockát, végig kinyújtott kézzel állt, Gábor pedig nekünk háttal és láss csodát, a kockán ugyanazok a színek, ugyanabban a sorrendben jelentek meg, ahogy a kishölgy összekeverte.
Van az a pillanat amikor elgondolkozol, vajon tényleg a valóságot látod vagy csak egyszerűen káprázik a szemed? A válasz azt gondolom, hogy ebben az esetben teljesen mindegy, mert ami az Illúzió mesterei előadásán történt, több mint trükk. Valahol azért megpróbálod megfejteni, hogy miként és hogyan történnek a mutatványok, de személyes véleményem erről az, hogy felesleges. Emlékszem, gyerekkoromból egy műsorra, amivel leleplezték azokat a trükköket, amiket a bűvészek ismernek és rendszeresen be is mutatnak. Na hát ezeket el kell felejteni, mert ami az előadáson történik, az történetesen megmagyarázhatatlan. Nem, tényleg az. A saját szememmel láttam, fent voltam a színpadon és Luival asztalt emeltem. Igen, emeltem, de nem kézzel vagy dróttal, vagy bármilyen eszközzel, mint ahogy elsőre gondolnánk. Hogy mivel, pontosan nem tudom, ezt a magyarázatot megtartom a bűvészeknek. Innen is köszönöm Lui, hogy ezt a pillanatot átélhettem, lenyűgöző volt!
Azok, akik a színpadon állnak ebben tehetségesek, tudják mit hogyan kell, és pont ettől lesz varázslatos a dolog. Pont ez az, amitől azt érzi az ember, hogy eltűnt a valóság. Nincs magyarázat, legalábbis akkor ott abban a két órában tuti biztos, hogy nincs. Ha adhatok egy tanácsot: ne is keresd. Ne próbáld megmagyarázni, miként választják szét a homokot és a vizet, hogyan tűnik elő a semmiből egy tojás, vagy miként találják ki az összekevert Rubik kocka sorrendjét. Arra se keress választ, hogy hogyan s miért repül az asztal, ami láthatóan nincs felkötve, vagy dróttal mozgatva. Egyszerűen nincs válasz, nincs rá érvelés, szimplán csak élvezed azt a 120 percet, amit a műsor alatt töltesz el. Arra is készülj, hogy garantáltan fájni fog az állkapcsod, mert leesik az állad, és úgy is marad. A lenyűgöző mutatványok mellett a nevetés is terítékre kerül. Galambos Fecó elképesztő karizmatikus személy, legalább annyira, mint amennyire kitűnő bűvész.
Holcz Gábor Rubik kocka mutatványa még mindig összezavar. Elképesztő, ahogyan a szemünk előtt rakta ki a felhívott néző által összekevert sorrendet, vagy ahogy gyertyát varázsolt egy kendőből. Lui a káprázat mestereként eltűntette bájos segédeit, esernyőket helyezve a dobozba, mindez erős kezdés volt, tudtuk már abban a pillanatban, hogy ez nem lesz unalmas előadás. Volt azonban, amikor megfagyott a levegő: zsákkal a fején, karddal a kezében, három szerencsés nézővel mutatta be, hogy ő “vakon” is ki tud pukkasztani egy lufit, eltud ketté vágni egy uborkát, vagy levágni egy darabot egy káposztáról. Boldog Péter gondolatolvasási tehetségét néha jó lenne elsajátítani, hiszen kitalálta, hogy a felhívott néző az evést választotta a rengeteg cselekvés közül. Nála sem maradhatott el a humor, mielőtt meglepett volna minket a gondolatolvasás mesterségével, szórakoztatott minket. Ki ne szeretne néha így gondolatot olvasni? Napestig sorolhatnám, hogy milyen lenyűgöző előadást láthattunk, de ez egyszeriben kevés, mert ezt mindenkinek látnia kell. Ott kell lenni, hogy elhidd.
A mesterek most megpihennek, segítőik kinyújtóztatják össze-vissza hajtott végtagjaikat, hogy ősszel ismét elkápráztassanak. Ha még nem voltál egyetlen előadáson sem, akkor a következő évadban ott a helyed, mert ezt az élményt hatalmas kár lenne kihagyni. Én biztosan ott leszek, mert ezt nem elég egyszer átélni!
Címlapkép: Illúzió mesterei Facebook oldala
