Nemrégiben készítettünk egy interjút Molnár Rolanddal a New Colosseum üzletvezetőjével, ahol megversenyeztette ételeit. Ennek függvényében meg is kóstoltuk:

Az étterem autentikus olasz hangulatában, lágy zenével a háttérben egy már sokat emlegetett Aperol Sprizel kezdtünk, melyben természetesen nem csalódtunk. Én nagyon finnyás vagyok minden téren, úgyhogy feladtam a srácoknak a leckét. Elsőként az előétel került tesztelésre, amely egy „Olasz élet érzés” az Antipasti volt. Szép volt a tálalás a sajtok nagyon finomak voltak a sonkák és a zöldség pedig szinte a tanyáról érkezett. Összességében előétel tekintetében szerintem egy főre nagy adag két főnek tökéletes, mindenkinek egy falat Olaszország és marad hely a többi fogásnak is.

Megversenyeztették az igazi olasz Paradicsom levest

A paradicsomleves azt hiszem mindenkinek a menzás betűtésztás rémálomként motoszkál a fejében. Bár betűtésztára nem számítottam, de őszintén azt mondhatom nem sok jó paradicsomlevest ettem életem során ezért félve kóstoltam bele. A tálalás gusztusos volt ezen a ponton kicsit meg is nyugodtam. Nem egy vérpiros leves állagú paradicsomlevet kaptam. Itt már félig megnyertek.

Mikor belekanalaztam sem állag, sem a szín nem hasonlított a menzásra, ekkor bizakodni kezdtem. Illatra, nagyon elnyerte a tetszésem és mikor meg kóstoltam minden félelmem elillant. Az olvadt sajt a paradicsom szósszal és a fűszerekkel csak úgy omlottak a számba. Amennyire szkeptikusan álltam hozzá, annyira pozitív volt a csalódás, nekem mindenképp toplistás. Ha hasonlóan vélekedsz a paradicsomlevesről, abszolút megér egy próbát, néha azóta is megkívánom, szerintem így érik el, hogy a paradicsomleves utálók törzsvendégek legyenek. Íz orgia a köbön.

A Főétel

Természetesen maradtunk az ajánlásnál, így meg kóstoltuk a Carbonarat és a Lassagneét. Mondanom sem kell, hogy ez sem okozott csalódást. A fűszerezése tökéletes volt, a tálalás remek és azt hiszem mondanom sem kell, hogy a Lasagne még bugyogott a szószban, mikor kihozták. Azt gondolom ezek a standard ételek, igazi olasz íz világgal és alapanyagokkal annyira még sem standerek, hiszen könnyűnek látszanak, de sosem azok. Nyáron kint Krakkóban szintén tettem egy próbálkozást a Carbonarára a főtéren és amennyire drága volt a hely, olyan gyorsan küldtem vissza az ételt. A New Colosseum a környékhez képest nem túl drága, nem is olcsó, de erőszakkal se tudták volna elvinni előlem a tésztát.

Desszert

Természetesen annak még szorítottuk helyet, bár nem mondom, hogy ennyi finom étel után még sok hely maradt. De, mint tudjuk a desszertnek külön gyomor van, így a tiramisu sem menekült. Azt hiszem ez volt a vacsora égköve, ami megkoronázta az olasz ízélményt, puha és omlós enyhén kávés, pont amennyire kell. Nem dominált sem az édes krém sem a keserű kávé, tökéletes összhangban léteztek egymás mellett.

Összességében egy nagyon hangulatos étterem, nagyon kellemes atmoszféra kiváló alapanyagok és ízletes ételek. A New Colosseum bár még csak nem régiben nyitotta újra kapuit, de van benne potenciál és az interjúból kiderült számomra, hogy ennél csak magasabb színvonalra fog fejlődni. Én mindenképpen szívesen ajánlom és tűkön ülve várom az étlapújtást, ahol úgy tudom már megújultan pisztáciás tiramisu lesz a desszertek koronája.

Rolandtól meghívást kaptunk az újdonsült étlap felavatására is úgyhogy hamarosan arról is érkezik, majd a beszámoló.