A Baradla-barlang aggteleki és jósvafői bejáratát összekötő Baradla ösvényen megismerhetjük a karsztvidék sokféleségét, közelebb kerülhetünk a terület látszólag bonyolult csodáinak megértéséhez. A víznyelői és forrásai között húzódó útvonalon csodálatos természeti környezetben tanulmányozhatjuk a terület földtani, vízrajzi, állat- és növénytani értékeit.
Jelzése: sárga sáv
Hossza: 7,5 km
Bejáráshoz szükséges idő: kb. 3 óra
Nyitva tartása: bármikor látogatható
Hasznos információ: kutyával (szigorúan pórázon!) látogatható.
Induló tábla: A Baradla-barlang aggteleki bejáratánál található.
A 21 állomásos túra első megállója a Tájékoztató térkép.
Mielőtt nekivág az ösvény bejárásának, kérjük figyelmesen olvassa el az indító tábla információit és tanulmányozza az útvonaltérképet!
2. állomás Baradla-tető A Baradla elnevezés vélhetőleg a szlovák „bradlo” szóból származik, melynek jelentése sziklaszirt.
A 3. állomás a karszt növényvilága. Az állomás körül elhelyezkedő karsztbokorerdő, lejtősztyepprét és sziklagyep foltjai melegkedvelő fajoknak adnak otthont. A karsztbokorerdők laza lombkoronaszintjét kistermetű molyhos tölgyek alkotják, alatta gazdag cserjeszintet találunk berkenyékkel, sajmeggyel. A lejtősztyeppréteken virít kora tavasszal a molyhos, lila szirmú leánykökörcsin, nyáron az árvalányhajak és a macskahere. A sziklagyepek jellemző fajai a sziklák felszínén élő moha és zuzmó fajok, a talajfelszínen kövirózsák, illetve a sziklai perje telepszik meg.
A 4. állomáson a karszt állatvilága figyelhető meg. A karsztbokorerdők jellegzetes fészkelője a bajszos sármány. Hazai állományának döntő hányada is a karszton él. A sziklagyepeken, lejtősztyeppeken járó látogató egyik első benyomása az, hogy rengeteg a lepke. Jellegzetes és ritka faj a kis apollólepke, a bükki szerecsenboglárka és a magyar tarkalepke. Itt él a legnagyobb termetű hazai egyenesszárnyú faj, a fűrészlábú szöcske. A lejtősztyeppek lakója a bikapók, melynek hímje utótestén feltűnő piros-fekete mintázatot visel. A közel félméteresre is megnövő zöld gyík példányai mellett eltörpülő fali gyíkokkal is gyakran találkozhatunk.
5. A Tó-hegy. A Tó-hegyet egykor erdő borította. A fák kivágása után a növényzet nélkül maradt, sekély talajú, meredek oldalon a csapadék hamar lehordta a termőréteget és ez bekerülve az itt lévő víznyelőbe, eltömte azt. A lefolyás nélkül maradt területen felgyülemlett a víz, így jött létre az egykori tó.
6. Ördögszántás. A Tó-hegy lejtőjén jellegzetes nyílt karrmező (a népnyelv szerint ördögszántás) jött létre. Információs táblán az ökológiai lábnyomról, a vízlábnyomról és az e-hulladékról tájékozódhatunk. Vigyázat! A következő állomás a műút túloldalán van!
7. Zombor-lyuk víznyelő A Baradla Vörös-ágába vezeti a csapadékvizet. A nyílt karszt és az agyagos üledékkel borított fedett karszt határán alakult ki, mivel a fedett térszínről folyó időszakos vízfolyás elérve a nyílt karszt határát, annak repedéseiben azonnal elnyelődik, kialakítva egy tölcsérszerű mélyedést.
8. Ravasz-lyuk víznyelő A Baradla legnagyobb oldalágának, a Retek-ágnak a fő víznyelője. Innen Ny-i irányban nyílik a Kis-Ravasz-lyuk víznyelő, melynek elnyelődött vize szintén ide kerül, majd a két földalatti járat körülbelül 200 m után egyesül.
9. Konkolyos Az Aggteleki-karszt területén hajdan erdőirtásokkal alakítottak ki szántóföldeket, kaszálókat és legelőket. A bokrok közötti gyepekben gyakori a kékes-lilás virágú Szent László-tárnics és a talajhoz lapuló szártalan bábakalács, amely késő nyáron és ősszel, virágzó állapotban válnak igazán feltűnővé.
10. Assisi Szent Ferenc kápolna
11. Borókás töbrök: Az Aggteleki-karszt leggyakoribb és legjellemzőbb felszíni karsztformája a töbör, mely a mészkő oldódása révén képződő kerek vagy ovális mélyedés. Mérete változó, mélysége és átmérője a néhány métertől a több száz méterig terjedhet. A nagyobb töbrök alján sajátos mikroklíma alakul ki, mivel itt megül a hideg levegő. Így itt a hűvösebbet, nedvességet kedvelő fűfélék jelennek meg. Mára a terület újra kezd visszaerdősülni, mivel a 60-as évek óta a legeltetés lassan megszűnt. A boróka fájában – bár fenyőféle – nincsenek gyantajáratok. Fája szívós, erős, jól megmunkálható. Termése éretlenül zöld, éretten hamvaskék, többféle gyógyszer, illatszer és fűszer alapanyaga.
12. Hideg-völgy Az északias, nedves, hűvös lejtőkön, völgyekben gyertyános-tölgyesek alakulnak ki. A felső lombkoronaszintjét a kocsánytalan tölgy, az alsót pedig a gyertyán alkotja. A mezei juhar, valamint a madárcseresznye elegyfaként színezi az erdőtársulást. A többszintű lombsátor miatt az ilyen erdőknek kevés fajból áll a cserjeszintje. Gyepszintjének legkorábbi fajai a hóvirág, a bogláros szellőrózsa, a keltikék. Nyáron megtaláljuk itt a barna virágú madárfészek kosbort, a vörösbarna nőszőfüvet és gyakori az élénk rózsaszín turbánliliom is. A gyertyánostölgyes jellegzetes lakója az akár métereset is ugró erdei béka. Találkozhatunk itt a tölgyek odúiban fészkelő cinegefajokkal, a csuszkával, az örvös légykapóval. A kisemlősök közül a mogyorós és a nagy pelét, valamint a nyusztot lehet megemlíteni.
13. Vörös-tói bejárata A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) megbízása alapján Münnich Kálmán és munkatársai 1890. március 15-én áttörték a Vörös-tói kijáratot, amelyet ma bejáratként használunk és 271 lépcsőn jutunk le a barlang főágába. Innen indul a Baradla-barlang vöröstói középtúra szakasza, melynek hossza 1,3 km és kb. 1,5 órát vesz igénybe.
14. „Belefulladunk?” interaktív egység a Vörös-tói Fogadótérnél
15. A Vörös-tó és a Medvesziklák A Vörös-tavat az összegyűlt csapadékvíz alakította ki egy töbör alján, aminek repedései eltömődtek. Névadója a környéket borító vörös föld (terra rossa), ami színét a benne lévő vasoxidtól kapta.
16. Vörös-tói esőbeálló Az információs tábla témája: hulladékkezelés és hulladékcsökkentés kirándulás alkalmával, a hulladékok lebomlási ideje a természetben, örökségvédelem. Vigyázat! A következő állomás az út túloldalán lesz!
17. Steinalmi Formáció földtani alapszelvény A sziklafelszínen látható fehér képződmények (onkoidok) kb. 240 millió éve, trópusi sekélytengerben alakultak ki: a zátonyok mögötti csendes, de állandóan mozgó vizű lagunákban élő kékalgák megtelepedtek valamilyen magon (pl. kagylótöredék), s azt fonalaikkal körbenőtték. Mindig a napfény felé eső felületen növekedve gombolyagszerű alakzatokat hoztak létre, amelyek átmérője az 5 cm-t is elérheti.
18. Béke-barlang tudományosan megalapozott kutatás eredményeként 1952-ben fedezték fel Dr. Jakucs László vezetésével. 7 km-t meghaladó hosszával az Aggteleki-karszt második leghosszabb barlangja. Az állandó +10 0 C-os hőmérséklet, a 100 % körüli relatív páratartalom, a levegőben lévő kalcium és magnézium kedvező aránya, valamint a levegő abszolút por -és pollen mentessége hozzájárul a légzőszervi betegségek (pl. asztma) gyógyításához.
19. Komlós-forrás A forrás a Béke-barlang vizét hozza felszínre. A tiszta vizű, hűvös forrásoknak gazdag a növényvilága: tavasszal sárga szőnyeget von a patak köré a virágzó mocsári gólyahír, a salátaboglárka és az aranyos veselke, nyáron pedig kéken pompázik a patakpart a mocsári nefelejcs tömegétől.
20. A Baradla-barlang Alsó-barlangjai A Baradla-Domica-barlangrendszer egy háromemeletes barlang, melynek középső – látogatható – részét ismerjük legjobban. A barlangban folyó időszakos vízfolyás a Jósva-forráscsoportban kerül felszínre.
21. A Baradla-barlang jósvafői bejárata 1928-ban Kaffka Péter felmérése és tervei alapján elkészült a jósvafői kijárat, amely lehetővé tette a Baradla-barlang 7 km-es főágának útismétlés nélküli végigjárását Aggtelektől Jósvafőig.
Az ösvény végigjárása saját felelősségre történik!
Jó utat kívánok!
