Kereki község legfőbb nevezetessége e középkori várrom.
A szabálytalan alaprajzú vár romjai a községtől délnyugatra, a levelesi erdőben emelkedő 283 méter magas Várhegyen láthatóak. A vár javarészt téglából épült, köveket csak a bejáratoknál, ablakoknál és a kaputoronynál használtak. Bejárata a déli oldalon volt, ahol fahíd vezetett át az 5-6 m mély várárkon a felvonóhidas kapuhoz. Romjai ma már csak egy emelet magasságban állnak, de eredetileg kétemeletes volt. Legerősebb maradványa a délnyugati saroktorony rész, melynek külső részén 6 m magasságban hengerpárkány fut végig, gótikus kőmaradvánnyal.
A vár első említése 1336-ból származik. A századok során több birtokosa is volt, számos ostromot élt meg; mint például 1490-ben, amikor az országba betörő Habsburg Miksa főherceg katonái kirabolták és felégették az akkor a Báthoryak kezén lévő épületet. 1544-ben az akkor már egyébként is korszerűtlennek tartott erődítményt a magyar katonaság felrobbantotta, hogy a törökök ne foglalhassák el.
A vár a múlt század elején eléggé jó állapotban lehetett még, 1830 táján az új Kereki templom, a bálványosi Sazger kastély és egy vadászkastély építéséhez kőbányának használták fel. Ez főleg a község felé néző várrészeket tehette tönkre, ahol egyszerűen a mélybe lehetett csúsztatni a ledöntött építőanyagot.
A vár a pincék és a délnyugati faltömegek kivételével a két világháború közti időben csaknem áldozatul esett egy modern vadászkastély építésének, amelynek falazásához kitűnő anyagbánya volt.
A rom megmentésére az 1960-as évek elején került sor, a régészek szerint az utolsó pillanatban, ekkor történt a még álló falak megerősítése is. A legtöbb leletet egy 15. századi szemétgödörben találták. A várfalban még ma is látható egy kőbe vésett arc, de előkerültek díszes kályhacsempék, pénzérmék, serlegek, fegyverek is.
A romok ma is a turisták által rendszeresen látogatott történelmi emlékhelyek közé tartozik, ahonnan szép kilátás nyílik a kőröshegyi völgyhídra, a festői somogyi dombokra és a Tihany-Szántód révátkelőre a Balatonon.
