A Flat White Art kávézóba csak a hideg elől menekültem be, de kacagva jöttem ki.
A Budai Várnegyed kellős közepén, a Tárnok utcában, leledzik a Flat White Art kávézó. 
Nevüket géniusz módján keverték ki mesterségükkel, no meg azzal, hogy ki van téve néhány festmény a falra. Utóbbitól eltekintve nem láttam más art-ot, irodalmi felolvasó estek hányásszagú utónyomait vagy közelgő kiállítások beharangozását. Nem is kell. Kiteszek egy befőttesüveg köldökszöszt a pultra és a kávézóm máris Art lesz.
Egy másik esemény miatt tévedtem el a Tárnok utcába és kizárólag a hipotermia elől menekültem be a Flat White ARTBA. Ízlésesen nézett ki, piros pont, nem is volt kérdés, hogy bemegyek ide eláztatni a rám ragadt tíz centi hóval az egész kávézót. Az elhelyezkedése miatt főleg külföldiek tartózkodtak oda bent, de azoknak is nyilvánvalóvá vált szavak nélkül is, hogy eláztatom őket, ha nem mennek arrébb, úgy hogy rögtön lett szabad hely.
9-kor nyitottak. 9 óra 10 perckor érkeztem oda és már csak két szendvics meg egy tálca quiche (ejstd: kís) maradt. Angliában ettem utoljára quiche-t hat évvel ezelőtt, ami egy elképesztően finom és puha lepény, de itt a gyors mikrózás után is hideg, gumiállagú és ízetlen volt.
Anno, piti szakácsként, rengeteget sütöttem, főztem. Akkor lett ilyen az én kis quiche-em, ha már öt órát állt kint a pultban. Kitoloncolás járt érte, ha így hagytuk kint. Kiveszed, kukába vele és csinálsz újat.
Gyűrőm épp lefele a gumikaját és ekkor a pultos hölgy valamit odaszólt az egyik asztalnál ülő másik alkalmazotthoz. Nem érdekelt, nem az én dolgom, csak annyit fogtam föl, hogy anya és lánya a két hölgy.
De ez után, ha heavy metal szakította volna szét a fejemet füllhalgatón keresztül, se tudtam volna nem meghallani „anyukát”. Telefonon keresztül magyarázta egy rokonnak, hogy húzza le a lepedőket, mert büdösek, az egércsapdát meg nézze meg. A kávézó minden zuga ettől visszhangzott. A külföldiek persze nyugodtan nyammogtak tovább, csak én prüszköltem a flat white-omba kis quiche morzsákat.
A stand up végét már nem tudtam kivárni, várt rám a hóvihar, de azért a bejáratnál cigiző pultos vendégfogó szövege még felmelegített útravaló gyanánt. Valakinek az örömszerzésből élő anyukája számára adott nyaralási tippeket a hétvégére, felém meg a cigivel intett „szevasz” gyanánt. Meglehet, hogy az „Art” a nevükben a magyar nyelv és hangulat művészi kifejezését jelenti.
Ajánlom a helyet minden turistának, aki igazán, de úgy tényleg szívből szeretne átélni egy őszinte balkán vendéglátást itt Magyarországon.
