Kőszikla-szurdok (Nagybakónak)

Figyelem! A Kőszikla szurdok természetes állapotú, nem kiépített. Esős időben veszélyes lehet. Látogatás csak saját felelősségre!

A falutól pár perces sétára, (vagy a lustábbaknak 1 perces autóútra) található a helybeliek által még ma is “Kiciklának”, azaz Kősziklának nevezett délnyugat-északkeleti irányú Kőszikla-szurdok. A homokkő alapkőzetnek köszönhetően csapadékos időjárás esetén ritka jelenségben, a könnyező falban gyönyörködhetünk. A természeti képződményt az Árpád-forráshoz vezető útról É-Ny-i irányba haladva (útjelző tábla) lehet megtalálni, és Nagybakónak irányából célszerű megközelíteni és benne a „kék háromszög” jelzésen végighaladva a legvégén vaslétrákon kijutva végigjárni.

A túra hossza: 2,2 km
A túra időtartama: 1,5 óra
Szintkülönbség: 90 m fel, ugyanannyi le
Szurdok végének a koordinátája: N 46° 33,654′ E 17°01,488′

Kiindulópont: Nagybakónak, Arany János utca végén az aszfaltos út után, még egy kicsit menni kell egy földúton. Egy elágazáshoz érünk, ahol az autónkat egy félre eső helyen tudjuk hagyni. (ne az út közepén).

A túra jellege: Rövid, látványos, kalandos, közepesen nehéz gyalogtúra mérsékelten jól jelzett turistautakon, ösvényeken. A Kőszikla-szurdok csak száraz időben járható! Esőzés után, nedves időben kifejezetten nehéz, veszélyes terep, az agyagos talaj, a meredek szakaszok járhatatlanokká válhatnak. A szurdokban több, egész hosszú, függőleges létrákat kell leküzdeni, ezért szédülésmentesség, biztos lépés erősen ajánlott! Nagyobb gyerekekkel is járható, de azért fokozottan figyeljünk rájuk! Tériszonyosok jól gondolják meg a kirándulást. A túrabot előnyös lehet a szurdok alsó részén, de összecsukhatót vigyünk, mert a létrákon útban lehetnek a botok. Habár a szurdok kétirányú, érdemesebb alulról felfelé menni, biztonságérzetünket is növeli a felfelé mászás.

A túra leírása
Parkolás után induljunk el a szurdok felé, a Kék háromszög jelzést követve. Füves aljú úton megyünk tovább toronyiránt, jól látszódik a TV-torony karcsú alakja, vadvirágos, ligetes rétek között gyalogolunk. A kellemes, nyugodt táj nem sok előjelét mutatja a hamarosan ránk váró izgalmaknak. Beérünk az erdőbe, keskeny ösvényre váltunk, és elérjük a szűkülő völgyben a szurdok bejáratát. Balra, egy, az agyagos talajba vájt lépcsősoron kapaszkodunk fel a mélyen bevágódó, szurdokká szűkülő vízmosás felett vezető ösvényre. Óvatosan menjünk a biztosítás nélküli csapáson, hamarosan felérünk a Kőszikla-szurdok félhomályos, hűvös, párás, vadregényes katlanjába. A különleges mikroklímájú szoros felső peremére hosszú, több elemből álló létrasor vezet. Ha felértünk, egy erdei gyalogúton megyünk tovább, mely egy szélesebb, keresztező útba torkollik, ahol balra fordulunk. (Egy kuka lesz szemben velünk.) Ha kiértünk az elágazáshoz, akkor a domb tetején álló tornyot láthatjuk. Ez lesz a Tukora-tető. Ez hazánk egyik legmagasabb építménye, a mintegy 200 méter magas, karcsú, piros-fehér TV-torony. Érdemes egy kis kitértőt tenni, fel a torony lábához, meseszép látvány tárul elénk a környező dombok szépségéről.
Ha visszaértünk az elágazáshoz, akkor a kék sávot követve (Dél-dunántúli Kéktúra útvonala ez) folytatjuk túránkat keleti irányban, löszös-agyagos mélyúton ereszkedünk, de rövidesen balra térünk le a dűlőútról a kék jelzést figyeljük nagyon! Szépséges bükkerdőben ereszkedünk, majd élesen jobbra, egy kellemetlenül meredek, de szerencsére rövid szakasszal érünk le a forrásokhoz. Füves aljú, széles, kényelmes úton érünk vissza kiindulási pontunkra, az elágazáshoz, ahol a gépjárművünket hagytuk.

Jó túrázást kívánok!