Csak magamból szeretek viccet csinálni, de a Mon Chéri Coffee Shopból muszáj.
Jó pont, hogy reggel 8-kor nyitva vannak, de a pult szinte üres. Crocodilles szendvics, meg tömeggyártott muffin volt a reggeli választék. Eh, rákérdeztem a pultosnál, hogy rejtegetnek-e valamit a pult alatt még, vagy ez egy teszt, hogy kiszűrjék a kibírhatatlan kék vérű vendégeket?
„‘Xcuse me, can you speak english?” – kérdezett vissza a srác.
Budapest belvárosában vagyunk brother, but of course, i can speak english.
A kapitalista mókuskerékben péppé zúzott álmokkal teli boci szemével elmagyarázta, hogy ennyi van, amit látok, úgy hogy buy something and sit down, hogy tovább pötyöghessenek a koreai pultos lánnyal a mobiljukon, amíg halmozódik a mosatlan mögöttük.
„Alright, alright, akkó muffin and cappuccino oszt thank you!”
A leghátsó sarokba mentem, hogy közben körbe nézhessek. Elsőre igényesnek tűnt, mint egy Starbucks és Szabó Ervin Könyvtár nászából született istentelen gyermek.
Aztán beleültem egy bőrfotelből kiálló rugóba. Gondoltam odakiabálok a pultosnak, hogy „Oi, ma good man! I got a coil spring stuck up my arse! Could you pull it out, please?! „. De csak nyikkantam egyet és átültem máshova. Biztos a tetanusz oltás a főprofiljuk, a hely meg rozsdás fémcsapdákat rejt minden fotelban. Cseles. Megteremtik a keresletet is.
Közelebb telepedtem a könyvespolchoz sajgó sejhajjal. Yes, my place. Mon Chéri könyvkínálat: 1972-es Új magyar lexikon, Régi magyarországi nyomtatványok, Nagy rejtvénykönyv 3 (óh, pikáns), és széttépett borítójú, beazonosíthatatlan, kukázott regények.
Uram Teremtőm – jöttem rá ekkor -, elsiklottam a lényeg felett.
Mindenhol megfáradt egyetemisták a laptopok fölé görnyedve? Kikopott bőrkanapék és a fennálló hatalommal szemben vívott reménytelen, passzív ellenállás szaga? De hiszen ez a kávézó méltó gyülekező helye a következő márciusi ifjaknak, csak nem vettem észre rögtön a jéghideg muffin és a rugó okozta lassú vérmérgezés miatt.
Képzeletem megtöltötte a Mon Chérit hazafias, fiatal értelmiségiek tömegével, akik bal kezükben kapszulás macchiatójukat szorongatva, jobb kezükkel közös facebook csoport chatben fogalmazzák meg meme-eken keresztül modern 12 pontjukat, amiben többekközt követelik a boci szemű pultos infláció követő béremelését és ingyenes magyar nyelvoktatását.
De az utópisztikus kép hirtelen elillant. A kávézaccban dús cappuccino elkergette.
Fenébe a forradalommal, ez a placc el van átkozva – gondoltam, aztán a mosdóban töltöttem a maradék 10 percet azon töprengve, miközben lyukat kerestem a farmer nadrágomon, hogy önmagamtól, vagy esetleg a muffin lejárt szavatossága miatt háborodtam meg itt.
