A Ferenczy István utcában bújt el a Zoska kávézó, ahol egész nap finom reggelivel és kellemes hangulattal várnak minket.
Nagyon jól sikerült a berendezés: fehér asztalok kék székekkel, sarokban egy heverő párnákkal, olvasnivaló a polcokon és egy fehér korláttal elválasztott fél emelet, ha szívesebben elbújnánk kicsit. Fent a falat szívalakú cetlik borítják be, amire a vendégek írtak egy-két pozitív mondatot, a Zoskában szerzett élményt, a monogramjukat, vagy esetleg nagy életbölcsességeket, mint a “Sör szokott rám!”. Kicsit babaház feeling áradt a helyből emiatt, de belefér.
A menüben tényleg csak reggelit találsz, viszont azt a nap bármely szakában rendelhetsz. Én is délután huppantam be és egy eszméletlenül finom körtés-kecskesajtos rántottát, brie sajtos szendvicset áfonyalekvárral és amerikai palacsintát kértem. Nem spóroltak ki belőle semmit, nem fukarkodnak a hozzávalókkal, úgy hogy ár-érték arányban tökéletes.
A kiszolgálás érdekes volt. Először azt hittem a srácra, aki köszöntött minket, hogy szintén vendég. Fekete rövid gatyában, közömbös tekintettel ült a bejárat mellett és elég apatikusan vázolta fel az étlapot. Tetszett egyébként, a kamu vendégváró mosoly helyett most valami életszagút láthattam.
“Na, itt van” – felkonferálással hozta ki a reggelinket, én meg szakadtam a nevetéstől magamban. A csúcspont mégis az asztalok törölgetése közben kivillanó kőműves dekoltázs volt. A gatyamadzagja is ugyanolyan laza, mint ő maga. 10-ből 10-et adok neki az életérzés miatt.