5 kihagyhatatlan film nőnapra

Elle Woods, Clarice Starling, Scarlett O’Hara, Katniss Everdeen… A filmtörténet során rendezők és (forgatókönyv)írók számos izgalmas, inspiráló női karaktert álmodtak filmvászonra – olykor a nulláról felépítve, máskor csodálatos regényeket alapul véve. A közelgő nőnap alkalmából összeszedtünk 5 kihagyhatatlan filmes alkotást, amelyben ilyen inspiráló női szereplőkkel találkozhattok.

A nemrég megjelent Bajos csajok a közönség és a kritikusok körében egyaránt zajos sikert aratott. Majdnem akkorát, mint az eredeti, 2004-es változat, amely nem csak ikonikus jelenetekkel-, de meghatározó szereplőkkel is tele van – Rachel McAdams Reginája például a Vogue szerint is a filmtörténet egyik legismertebb és legkarakteresebb női antagonistája. A film sikere és a közelgő nőnap kapcsán megkísérlünk összeszedni 5 olyan klasszikust, amelyek női karakterei – Reginához hasonlóan – széles körben ismertek és nagy népszerűségnek örvendenek.

Micsoda nő (1990)

A film, amivel kapcsolatban nehéz elfogulatlannak lennem. Megszámlálhatatlanul sokszor láttam (tulajdonképpen – kis túlzással – minden alkalommal megnézem, amikor valamilyen platformon szembejön velem), és ha nem lenne csapnivalóan rossz a hosszútávú memóriám, biztos, hogy kívülről tudnám a szövegkönyvét is. Vivian Ward (Julia Roberts) egy kezdő örömlány, így története első pillantásra messze nem tűnik mesébe illőnek. Egy este Los Angeles utcáin találkozik a jóképű és sikeres Edward Lewis-szal (Richard Gere), aki szórakozásképpen felcsípi, majd egy kellemesen együtt töltött estét követően különös ajánlatot tesz neki: megkéri, vegye át partnere szerepét egy igen fontos üzleti héten. Viviannek némi vonakodást követően elfogadja az ajánlatot, és bár gyakran nehéz feladatok elé kerül, az újabb és újabb kihívásokat – különleges személyiségének köszönhetően – varázslatos természetességgel oldja meg.

Izgalmas, okos nő, akiben sokkal több van, mint amit az élet látszólag szánt neki – ezt pedig az együtt töltött idő alatt Edward is felismeri. Minden megnyilvánulásából sugárzik, hogy nem hétköznapi nő – akkor is, amikor a találkozás estéjén meglehetősen hiányos öltözékben sétálgat LA utcáin, és akkor is, amikor gyönyörű, piros estélyiben hatódik könnyekig Verdi Traviatáján (jelentése: A bukott nő), ami éppenséggel pont egy prostituáltról szól, aki beleszeret egy gazdag férfiba.
A film nagy erénye – a szívmelengető szerelmi szál, a kifinomult humor és Julia Roberts természetes játéka mellett – az, hogy nem akar túl filozofikussá válni, de amint mond, azt nagyon pontosan fogalmazza meg: vannak rejtett értékeid, és aki mást mond, az hazudik – épp, ahogy Vivian mondja búcsúzóul Cicának, a vele egy lakásban élő örömlánynak. A film végeztével levezetésképp ajánlott meghallgatni Roy Orbison Pretty woman című örökzöldjét: nőnapon különösen jól tud esni egy kis emlékeztető: „You look lovely, as can be„!

Doktor Szöszi (2001)

Kevés karakter megy olyan egyértelműen szembe sztereotípiákkal, mint a bájos Elle Woods (Reese Witherspoon): nő, ráadásul szőke nő, a gimi legszőkébbje és legcserfesebbje, akit szerelme azért hagy el, mert politikusi pályára készül, és egy komoly joghallgató csak komoly barátnővel mutatkozhat. Elle bosszúból elhatározza, felvételizik Amerika legnevesebb jogi egyetemére, a Harvardra, hogy megmutassa, mit tud, és amikor egy gyilkossággal vádolt oktató ügyében kezébe veszi a nyomozást, minden megváltozik körülötte. A Doktor Szöszi több, mint egy szórakoztató vígjáték: vádirat a szőke nőket ért sztereotípiák ellen. A történet szépsége és Elle karakterének igazi ereje abban áll, hogy miközben bebizonyítja, mennyire intelligens, a személyiségét egy percig sem jut eszébe megváltoztatni: önéletrajza rózsaszín – akárcsak sapkái és magassarkú cipői -, dolgozatait illatos papíron adja be, első ügyvédi sikerét pedig egy dauer-kérdés köré épített vádbeszéddel éri el. Minden szempontból inspiráló, színes (leginkább rózsaszín) karakter és egy okos – már a címében is fricskát rejtő – film. Csettintsünk nekik!

Kiasszonyok (2019)

A 2019-ben megjelent mozi a 1994-es – Louisa May Alcott azonos című regénye nyomán készült – filmváltozat remake-je. Mindkét feldolgozás a maga módján csodálatos, és természetesen ugyanazt az üzenetet hordozza – vagy legalábbis nagyon hasonlót -, ráadásul mindkettő női rendező munkáját dicséri: míg az eredeti, 1994-es változatot Gillian Armstrong–, addig a 2019-est Greta Gerwig rendezte. (Választásom pusztán azért esett a frissebb változatra, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy Christian Bale – aki a ’94-es változatban Laurie-t alakítja – elvonja figyelmünket az eredeti témáról.) A történet szerint a négy March nővér és édesanyjuk magukra maradnak a családi házban, miután az apa a polgárháborúban harcol: így kénytelenek férfi nélkül, egyedül boldogulni – és meglehetősen jól csinálják. A négy lány – karakterüket és vágyaikat tekintve – nem is hasonlíthatna kevésbé egymásra: Jo szabadszájú, szertelen, Amy egy valódi művészlélek, Meg örök romantikus, aki családról álmodozik, Beth pedig mindannyiuk közül a legszelídebb, legkedvesebb teremtés. Egy valamiben azonban nagyon is hasonlítanak: nem hajlandóak elfogadni azt, amit a világ kínál nekik. Szabadabbak, önállóbbak és bátrabbak kortársaiknál és ebben a szellemiségben is élik életüket. Miközben felnőnek, reménykednek, álmodoznak, csalódnak, tanulnak… és persze szeretnek, történetükön keresztül a nézőknek is megannyi dolgot tanítanak. Mind közül a legfontosabbat pedig talán éppen Jo fogalmazza meg a film egy pontján: „A nőknek van esze, és van lelke, nem csak szíve. Vannak ambícióik és tehetségük, nem csak szépek. Ki nem állhatom, amikor azt mondják, hogy egy nő csak szerelemre vágyik, semmi másra, mert ez nem igaz.„

Frida (2002)

Frida Kahlo hihetetlenül hányattatott sorsát és csodálatos karakterét rengetegféleképpen dolgozták fel az elmúlt néhány évtizedben (legutóbb a Time Studios készített róla dokumentumfilmet). Nem csoda, hiszen az az élni akarás – sőt, küzdeni és élni tudás -, aminek a birtokában volt, nem csak, hogy inspiráló, de egészen példaértékű is. Frida addig gondtalan(nak tűnő) életét egy szörnyű buszbaleset változtatta meg örökre, melynek következtében hosszú időre ágyba kényszerült. Akkori szerelme elhagyta, szülei tartották benne benne a lelket: olyannyira, hogy édesapja egy festőkészlettel ajándékozta meg, aminek következtében Frida elkezdett alkotni. A lábadozás után kereste fel későbbi férjét, a szintén festő Diego Riverát, akinek korábban egy ismerőse mutatta be, hogy kikérje a véleményét festményeivel kapcsolatban. Diegót lenyűgözte a lány tehetsége és kezdetét vette meglehetősen viharos szerelmük, amely nem könnyítette meg az egyébként egészségügyi problémákkal is küzdő nő életét. A mexikói festőművész fájdalmaiból inspirálódott, képein ezeket festette meg, így pedig ebbe nyújt betekintést a Salma Hayek főszereplésével készült film is, amely jobbára kendőzetlenül tárja elénk azt a világot, amiben Frida és Diego éltek.

Barbie (2023)

A lista utolsó filmje meglepő választásnak tűnhet, hiszen klasszikusokat ígértünk, miközben a Barbie csupán 2023-ban jelent meg a mozikban. Greta Gerwig történelmi jelentőségű alkotásának mégis úgy érezzük, helye van ezen a listán. Nem azért, mert a film az Oppenheimerrel karöltve tulajdonképpen világszerte mentette meg a mozi intézményét, és – ahogy azt a 24.hu megírta – ez minden idők legnagyobb bevételt generáló filmje, amit nő rendezett, vagy mert a Billie Eilish What was I made for című betétdala a bemutatót követően önálló életre kelt a TikTokon és óriási trendet teremtett. Sokkal inkább azért, mert nagyon fontos diskurzust indított el a női szerepekről, a patriarchátusról és a kapitalizmusról is – még akkor is, ha több ponton a túlzó feminizmus vádjával illették. A filmbéli Barbie nem csak szép, de okos és talpraesett is, aki még a valóságos világba is képes elutazni, hogy megvédje Barbielandet és helyreállítsa a békét. Végül pedig rájön, hogy valami igazira, igazibbra vágyik – valódi nő akar lenni, annak minden szépségével és nehézségével együtt. A film elképesztően szórakozató és hemzseg a kiváló színészi alakításoktól – Margot Robbie és a – szerintem – zseniálisat játszó Ryan Gosling mellett maradandót nyújt America Ferrara is, aki monológjával egészen biztosan beírta magát a filmtörténet nagykönyvébe.

A fenti lista a teljesség igénye nélkül készült – számtalan izgalmas film és inspiráló női karakter nem került fel rá, így érdemes nyitott szemmel járni a világban, különösen a streamingszolgáltatók oldalain. Bárhol szembe jöhet velünk Thelma és Louise, Erin Brokovich, Hermione Granger, vagy épp Lorelai Gilmore – inspiráló – fiktív, vagy egykor valóban létező – női karakterek, akiket azért szeretünk, mert nagyon tudunk velük azonosulni, vagy épp azért, mert egyáltalán nem.