Gyerekkorunk kedvenc tinisorozata, Az avatar történet, egy zseniálisan kitalált sztori, ami sok gyerek meghatározó tévézési élménye lett.

Figyelem! A cikk spoilereket tartalmazhat, ha nem láttad a filmet, sorozatokat, ennek tudatában olvass tovább!

Az Avatar – Aang legendája sorozat a 2005-ös évben jött, látott és hódított a Nickelodeon és a Tv2 csatornáján is sokáig. Az Egyesült Államokbeli premierje 2005 február 21-én volt. Egészen 2008-ig tartott mire az összes epizód napvilágra került, de jóval utána is játszották a televízióban.

Hatalma egészen az utolsó epizódig tartott, amikor rá kellett döbbennünk, hogy nincs tovább. Aztán eltelt öt év és egy indiai producer-filmrendező, M. Night Shyamalan, potenciált látott gyerekkorunk kedvenc tini sorozatában és újjáélesztette az ifjú avatart.

A 2010-es filmváltozat, Az utolsó léghajlító, megpróbálta egy filmbe belesűríteni az akkori sorozat első évadját. Az eredmény olyan lett, amitől az ember fél: egy egész évadot felölelő történések megjelenítése a filmvásznon túl sűrű, gyors és mindezek mellett sokkal borongósabb hangvételt kapott, mint a tinisorozat.

Mielőtt belemennénk, íme egy kis ismertető.

Maga az avatar történet egy olyan világban játszódik, ahol a négy elem uralja a Földet: A víz, a tűz, a föld és a levegő. Ez a négy nép éldegél egymás mellett mégis külön térségben, kasztokban. Az avatar az egyetlen mind közül, aki képes a négy elemet uralni. A tűz népe a leghatalmasabbnak, legerősebbnek gondolja magát, ezért úgy gondolja minden joga meg van ahhoz, hogy felülkerekedjen az összes népen a tűz segítségével és uralja a világot.

Kettős ellentét, hogy miközben uralni akarja a Földet, mennyi pusztítást okoz ezzel. Itt jön képbe az avatar, aki sok-sok évvel ezelőtt megteremtette a békét, hiszen az ő feladata az egyensúly fenntartása. Igazából az avatar állapottal olyan erőket képes megmozdítani, aminek még a dölyfös tűz népe is kénytelen behódolni.

Az avatar mindig más elem népébe születik ujjá, mert ha az egyik meghal, újjászületik egy másik. A sorban következő nép a levegő népe volt, ahova a kis Aang megszületett. Mikor a tűz népe tudomást szerez róla elejét akarja venni a dolgoknak és kiírtja a levegő népét. Nos, Aang a sorsnak, vagy a szerencséjének hála, ekkor épp nem tartózkodik a helyszínen, mert „kedve támadt előtte repülgetni a repülő bölényével”. Egy vihar miatt védve magát véletlenül 100 évre befagyott egy jéggömbbe.

Ezután vette át a tűz népe az irányítást a bolygó felett, elkaszálva a béke utolsó morzsáját is. 100 évvel később egy vízidomár, Katara, és bátyja, Szokka, rátalálnak a fiúra a gömbben. Az ifjú avatar gömbje megreped és kiszabadul Aang.

Mindezek után kezdődik meg Aang legendája. Megtudja, hogy száz évig kómában volt, hogy elpusztították otthonát, hogy a tűz népe átvette a hatalmat a világ felett. Katarával és Szokkával ekkor kelnek útra. Az avatar lét nagy terhet von maga után és egy olyan gyerek vállát nyomja, aki még mindig a gyerekkorában él és nem tanulta ki egyik idomárságot sem. Végigvezetjük Aangot a felnőtté válás útján, ahogy el kell fogadnia, hogy nagy dolgokra hivatott és meg kell küzdenie a tűz népével. Eközben az ifjú Avatar meg akarja élni a gyerekkorát és átélni mindazt, amikből kimaradt.

A történet maga nem mindig vidám, de jól megteremti az animációs sorozatok jellegzetes gyerekeknek íródott hangulatát. Néhol vicces és eltúlzott szituációkat látunk, maga a gyereklét elveszi a komolyabb dolgok élét.

Ezt tökéletesen helyretették a filmben. Annyira sötét és komor lett, hogy ezek után nem hiszem, hogy sok gyerek leült megnézni a régi sorozatot.

2024 azaz év, amikor a Netflix csodálatos platformjára megérkezett Az avatar – Az utolsó léghajlító. Nem is akárhogyan. Sorozat formájában. Nagyon izgatottan ültem le nézni. Emlékeim tizenkilenc évvel ezelőttről ködösek ugyan, de a fontosabb momentumok megmaradtak.

Február 22-én került fel a Netflix kínálatába és két hétig listavezető volt. A történet kiválóan követi a régi animációt az első évadában és nagy sikereket is ért el, hiszen már berendelték a sorozat második, illetve harmadik évadát is. Sokkal több idő volt a karakterek kidolgozására és a történet is megegyezik az eredetivel. Mivel élőszereplős, jobban átjönnek a szereplők hangulata, vágyai, a színészek megtestesítik azt az érzelmi világot, amit az animációba mi nézők csak beleképzeltünk. Habár ez is lényegesen komorabb, de néhol felüti a fejét a humor szikrája, ezzel otthonosabbá varázsolja a történetet.

Bátran merem ajánlani azoknak, akik gyerekként ezen nőttek fel és túl felnőttnek érzik magukat újra nézni az animációt, illetve mindenki másnak is korosztálytól függetlenül.